Szent Márknak evangéliuma

capitolul 9


Capitole:


versetul 1

és mond vala nekik: bizony, mondom nektek, vannak azok közül nékik, kik itt állnak, kik halált nem kóstolnak, mígnem meglátják Istennek országát eljőni jósággal.


versetul 2

és hat napnak utána felvevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és vivé őket egy magas hegyre félfelé, csak ő magukat, és elváltozék őelőttük.


versetul 3

és az ő ruhái lőnek igen fényesek, mint az hó, melyeket meg nem fehéríthet valamelí ruhafehérítő ez földön.


versetul 4

és láttaték ott tőlük Illés Mózessel, kik Jézussal szólnak vala.


versetul 5

és felelvén Péter, mondá Jézusnak: Mester, jó minekünk itt lennünk, és csináljunk három hajlékokat, neked egyet, Mózesnek egyet,


versetul 22

őtet az tűzbe veti és az vizekbe, hogy elveszthetné. azért noha mit tehetsz, legy segítséggel, rajtunk könyörülvén.


versetul 23

Jézus kedig mondá neki: hogyha azt hiheted. aki hiszen, mindenek lehetségesek annak.


versetul 24

és legottan a gyermeknek atyja felüvöltvén sírással mondá: hiszem, Uram, légy segítséggel az én hitetlen voltomnak!


versetul 25

mikoron látta volna Jézus kedig, hogy a sereg egybefutna, megfeddé az förtelmes lelket, mondaván neki: néma és süket lélek, én parancsolok teneked, menj ki belőle, és továbbá bele ne menj!


versetul 26

és mikoron az lélek felüvöltött volna, és az gyermeket igen megtörte volna, kimene. és lőn, mint egy megholt, úgyannyira, hogy sokan mondának, hogy megholt.


versetul 27

de Jézus kézenfogván felemelé őtet, és amaz felkele.


versetul 28

és mikoron házba ment volna, kérdék őtet az ő tanítványi, külön magának, mire nem űzhetők ki mi azt?


versetul 29

és mondá nekik: efféle nem semmivel ki nem űzethetik, hanem csak imádsággal és böjttel.


versetul 30

és onnét elindulván, mennek vala Galileának általa, és nem akarja vala, hogy valaki tudná.


versetul 31

mert az ő tanítványit tanítja vala, és mond vala nekik: embernek fia eladatik embereknek kezébe, és megölik őtet, és mikoron megölték volna, harmadnapon feltámad.


versetul 32

de ők nem értik vala, mik mondana, és félik vala megkérdeni.


versetul 33

és jöve Kafarnaumba, holott mikoron házba jött volna, megkérdé őket: mit vetekedtek vala tennenköztetek az úton?


versetul 34

amazok kedig hallgatnak vala. mert arról szóltanak vala az úton, ki lenne nagyobb köztük.


versetul 35

és mikoron leült volna, előhívá a tizenkettőt, és mondá nekik: ha valamelyitek első akar lenni, az leszen mindeneteknél utolsó, és mindeneteknek szolgálója.


versetul 36

és egy gyermeket megfogván, állatá őközikbe, és mikoron ölébe vette volna, mondá nekik:


versetul 37

valaki ilyen egy gyermeket fogadand hozzá én nevembe, engem fogad. és valaki engemet fogad, nem engem fogad, hanem azt, aki engem bocsátott.


versetul 38

felele neki János, mondván: Mester, látánk egyet, hogy az te nevedbe ördögöket űzne, de nem követ vala minket, és megtiltók őtet, miérthogy minket nem követ vala.


versetul 39

mondá Jézus: ne tiltsátok meg azt, mert senki nincsen, ki az én nevembe ha csodát teszen, hogy hamar gonoszt szólhasson énfelőlem.


versetul 40

mert valaki miellenünk nincsen, mivelünk vagyon.


versetul 41

és valaki adand nektek egy pohár vizet én nevembe, avégre, hogy Krisztusé vagytok, bizony mondom nektek, semmiképpen el nem veszti jutalmát.


versetul 42

és valaki megbotránkoztat egyet ezekbe ez kicsinyekbe, kik énbennem biznak, jobb volna annak, ha a nyaka körül egy malomkövet kötnének, és az tengerbe vettetnék.


versetul 43

és hogyha teneked az te kezed ártalmadra vagyon, vágd el őtet. jobb teneked csonkán bemenned az életre, hogynemmint két kezed lévén pokolra menj, az megolthatatlan tűzre,


versetul 44

holott az olyanoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.


versetul 45

és ha a te lábad neked ártalmadra vagyon, vágd el őtet. jobb teneked, hogy sántán menj be az életre, hogynemmint két lábad lévén pokolra vettessél, az megolthatatlan tűzre,


versetul 46

holott azoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.


versetul 47

és hogyha a te szemed neked ártalmadra vagyon, told ki őtet. jobb teneked, hogy kifolyó szemmel menj be Istennek országába, hogynemmint két szemed lévén pokolnak tüzére bocsáttassál,


versetul 48

holott azoknak férge meg nem hal, sem tüzük meg nem aluszik.


versetul 49

mert minden ember tűzzel sózatik, és minden áldozat sóval sózatik.


versetul 50

jó állat a só. de ha az só nem lesz sós, mivel sózzátok meg ízit? azért legyen tennen bennetek só, és legyen békesség, egyitek másotokhoz.

Capitole:


Cărți