Pál második levele a korinthusiakhoz

capitolul 12


Capitole:


versetul 1

Ha dicsekednem kell, bár az nem használ nekem, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.


versetul 2

Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.


versetul 3

És tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja –


versetul 4

elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.


versetul 5

Az ilyennel dicsekszem, magammal pedig nem dicsekszem, hacsak az én erőtlenségeimmel nem.


versetul 6

Még ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék esztelen, mert az igazságot mondanám, de megtartóztatom magam, nehogy valaki többnek tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem,


versetul 7

és hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bízzam magam, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bízzam magam.


versetul 8

Háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el ez tőlem,


versetul 9

de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.


versetul 10

Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.


versetul 11

Balgataggá lettem, de ti kényszerítettetek rá, mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, hiszen semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál, noha semmi vagyok.


versetul 12

Apostolságom jelei ugyanis megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.


versetul 13

Mert mi az, amiben hátrányba kerültetek a többi gyülekezethez képest, hacsak nem az, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!


versetul 14

Íme, harmadszor is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.


versetul 15

Én pedig nagy örömest viszek áldozatot, sőt magamat is odaáldozom értetek. Ha én ennyire túláradóan szeretlek titeket, vajon ti kevésbé szerettek engem?


versetul 16

Ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre, de mint afféle ravasz ember, csellel fogtalak meg titeket.


versetul 17

Vagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által rászedtelek titeket?


versetul 18

Megkértem Tituszt, és vele együtt elküldtem azt a testvért, csak nem Titusz szedett rá titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?


versetul 19

Már régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi Isten színe előtt a Krisztusban szólunk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre.


versetul 20

Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak majd titeket, amilyennek szeretnélek, és engem pedig olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek, és majd viszály, irigység, harag, önzés, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodás, zűrzavar lesz közöttetek.


versetul 21

Úgyhogy amikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem nálatok, és sokakat megsiratok azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.

Capitole:


Cărți