capitolul 30
Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelnek és Júdának, sőt Efraimnak és Manassénak is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe, az Úr házába, hogy tartsák meg a páskát az Úrnak, Izráel Istenének.
És tanácsot tartottak a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskát.
Mert a maga idejében nem tudták megtartani, mivel a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben.
És ez a dolog igen tetszett a királynak is és az egész gyülekezetnek.
Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg ily sokan úgy, ahogy meg van írva.
Elmentek tehát a hírvivők a király és a fejedelmek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt hirdették: Izráel fiai! Térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, az Úrhoz, és ő is visszatér a maradékhoz, akik megmenekültek közületek Asszíria királyának kezéből.
Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől. Ezért hagyta elpusztulni őket, ahogy ti magatok is látjátok.
Most azért ne keményítsétek meg nyakatokat, mint atyáitok. Adjatok kezet az Úrnak, jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul rólatok haragja.
Mert ha ti megtértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azoknál, akik fogságba vitték őket, és visszatérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá.
A hírvivők városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig, de kinevették és kigúnyolták őket.
Csak néhányan Ásér, Manassé és a Zebulon nemzetségéből alázták meg magukat, és jöttek el Jeruzsálembe.
Júdában is ezt cselekedte Istennek keze: egy akaratot adott beléjük, hogy engedjenek a király és a fejedelmek parancsának az Úr beszéde szerint.
Sok nép gyűlt Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban, igen nagy gyülekezet volt.
Nekifogtak, és lerombolták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak. A tömjénezőoltárokat is mind lerontották és a Kidrón-patakba dobálták.
Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták pedig megalázkodtak, megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába.
Odaálltak szokásos helyükre Mózesnek, Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.
Minthogy pedig igen sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat, ezért a lévitákra maradt a páskabárány levágása és az Úrnak szentelése azok helyett, akik tisztátalanok voltak.
Mert a nép nagy része, sokan Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból nem tisztították meg magukat, mégis ettek a páskabárányból, ellentétben azzal, ami meg van írva. Ezért Ezékiás így könyörgött értük: A kegyes Úr bocsássa meg ezt
mindenkinek, aki szívét elkészítette, hogy keresse az Urat, atyái Istenét, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik!
És meghallgatta az Úr Ezékiást, és megkegyelmezett a népnek.
Azután nagy örömmel megtartották Izráel fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. És a léviták és a papok mindennap dicsérték az Urat az Úrnak szépen zengő hangszerekkel.
Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt minden lévitával, akik értelmesen és odaadóan munkálkodtak az Úrért. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, hálaadó áldozatokat mutattak be, és dicsérték az Urat, atyáik Istenét.
Aztán tanácsot tartott az egész gyülekezet, hogy még hét napig ünnepet szenteljenek. Így még hét napot töltöttek el vigasságban.
Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott a gyülekezetnek, és a fejedelmek is ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek, és sok pap szentelte meg magát.
Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták és az egész gyülekezet, amely Izráelből jött, valamint az Izráel földjéről jött és a Júdában lakó jövevények.
Nagy vigasság volt Jeruzsálemben. Salamonnak, Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben.
Ezek után fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. És szavuk meghallgatásra talált, és felhatott könyörgésük a mennybe, Isten szentséges lakóhelyére.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly