Jeremiás siralmai

Capitole:

1 2 3 4 5

versetul 1

Jaj, de meghomályosodott az arany,

elváltozott a szép színarany!

Kiszórták a szent hely köveit

minden utcasarokra.

versetul 2

Sion drága fiait,

akik becsesebbek voltak, mint a színarany,

ó, csak cserépedénynek tekintették,

fazekas munkájának!

versetul 3

Még a sakálok is odatartják emlőiket,

szoptatják fiaikat,

de népem leánya olyan kegyetlen,

mint a struccok a pusztában.

versetul 4

A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt

a szomjúság miatt,

a kisdedek kenyeret kértek,

de nem volt, aki adott volna nekik.

versetul 5

Akik pompás ételeket ettek,

éhen pusztultak az utcákon.

Akiket bíborban neveltek,

a szemétdombot ölelgetik.

versetul 6

Bizony, nagyobb népem leányának bűne

Sodoma vétkénél,

amely egy pillanat alatt elveszett,

pedig senki sem tette rá a kezét.*

versetul 7

Nemesei tisztábbak voltak a hónál,

fehérebbek a tejnél,

testük pirosabb volt, mint a korall,

termetük pedig, mint a zafír.*

versetul 8

De most feketébb az ábrázatuk a koromnál,

nem ismerik meg őket az utcákon.

Bőrük a csontjukhoz tapad,

elszáradtak, mint a fa.

versetul 9

Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg,

mint akik éhen pusztultak.

Mert azok átdöfve múltak ki,

ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.

versetul 10

Az érző szívű anyák

saját kezükkel főzték meg gyermekeiket,

hogy eledelük legyen

népem leányának romlása idején.

versetul 11

Betöltötte haragját az Úr,

kiöntötte izzó haragját.

Tüzet gyújtott a Sionon,

megemésztette annak alapjait.

versetul 12

Nem hitték a föld királyai,

sem a földkerekség lakói,

hogy a szorongató és az ellenség

be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.

versetul 13

Prófétáinak vétke,

papjainak bűne miatt lett ez,

akik igazak vérét ontották benne.

versetul 14

Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon,

vérrel bemocskolva, annyira,

hogy érinteni sem lehetett ruháikat.

versetul 15

Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük.

Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek!

Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé,

akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;*

versetul 16

maga az Úr szórta szét őket!

Többé nem tekint rájuk,

mivel a papok személyét nem tisztelték,

a véneken nem könyörültek.

versetul 17

Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába.

Őrtornyunkból figyelve várakoztunk

egy olyan népre, amely nem szabadított meg.

versetul 18

Vadásztak lépéseinkre úgy,

hogy nem járhattunk utcáinkon.

Elközelgett a vég, beteltek napjaink,

bizony eljött számunkra a vég!

versetul 19

Gyorsabbak voltak üldözőink

az égi sasoknál;

a hegyeken kergettek minket,

a pusztában ólálkodtak utánunk.

versetul 20

Éltető leheletünk,

az Úr fölkentje foglyul esett vermükben,

akiről pedig azt gondoltuk,

árnyékában élhetünk a népek között.

versetul 21

Vigadozz és örülj, Edóm leánya,

aki Úc földjén laksz,

de még hozzád kerül a pohár,

és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.

versetul 22

Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya,

nem visznek száműzetésbe többé.

De a te álnokságodat, Edóm leánya,

megbünteti az Úr, és fölfedi

bűneidet.

Capitole:

1 2 3 4 5