Márk evangéliuma

capitolul 7


Capitole:


versetul 1

Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,


versetul 2

és látták, hogy tanítványai közül egyesek tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel esznek.


versetul 3

A farizeusok és általában a zsidók ugyanis a régiek hagyományát követve nem esznek addig, amíg a kezüket meg nem mossák.


versetul 4

És a piacról megjövet sem esznek addig, amíg meg nem mosakodnak; és sok egyéb dolog is van, amelynek megtartását átvették, úgymint a poharak, korsók, rézedények és ágyak megmosását.


versetul 5

Meg is kérdezték őt a farizeusok és az írástudók: A te tanítványaid miért nem tartják meg a régiek hagyományát, és miért étkeznek mosdatlan kézzel?


versetul 6

Ő pedig azt mondta nekik: Igazán prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szívük távol van tőlem.


versetul 7

Pedig hiába tisztelnek engem, ha előírásaikban emberek parancsolatait tanítják.


versetul 8

Mert az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok meg.


versetul 9

És azt mondta nekik: Az Isten parancsolatát szépen félreteszitek, hogy helyébe tehessétek a magatok hagyományát.


versetul 10

Mert Mózes azt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.


versetul 11

Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz áldozati ajándék az, amellyel megsegíthetnélek,


versetul 12

akkor már nem engeditek, hogy apjával vagy anyjával valami jót tegyen.


versetul 13

Így teszitek semmivé az Isten beszédét hagyományotokkal, ahogy azt továbbadjátok; és sok más ehhez hasonlót is cselekedtek.


versetul 14

És ismét magához szólítva az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg:


versetul 15

Nincs semmi az emberen kívül való, amely belejutva tisztátalanná tenné, hanem ami belőle jön ki, az teszi tisztátalanná az embert.


versetul 16

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!


versetul 17

Amikor a sokaságot elhagyva bement a házba, a tanítványai megkérdezték a példázat felől.


versetul 18

Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná,


versetul 19

mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.


versetul 20

Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert,


versetul 21

mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,


versetul 22

házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség.


versetul 23

Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert.


versetul 24

Majd felállt, és elment onnan Tírusz vidékére. Betért egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, hogy ott van. De nem maradhatott titokban.


versetul 25

Egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hamarosan hallott róla, eljött, és odaborult a lábához.


versetul 26

Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és arra kérte, hogy űzze ki leányából az ördögöt.


versetul 27

Jézus azonban azt mondta neki: Hadd lakjanak jól először a fiak, mert nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebek elé vetni.


versetul 28

Ám az így válaszolt: Úgy van, Uram, de azért az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.


versetul 29

Erre azt mondta neki: Ezért a mondásodért eredj el, az ördög kiment a te leányodból.


versetul 30

És amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta úgy, hogy az ördög már kiment belőle.


versetul 31

Aztán ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tengerhez, a Tízváros vidékére ment.


versetul 32

És odavittek hozzá egy nehéz beszédű süketet, és kérték, hogy tegye rá a kezét.


versetul 33

Erre félrevonta őt, külön a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd ujjára köpve megérintette annak nyelvét.


versetul 34

Azután az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: „Effata!”, azaz: „Nyílj meg!”


versetul 35

És azonnal megnyílt a füle, megoldódott nyelvének köteléke, és értelmesen beszélt.


versetul 36

Akkor Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.


versetul 37

Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Mindent jól cselekedett, a süketeket is hallóvá teszi, és a némákat is beszélővé.

Capitole:


Cărți