Pál levele a rómaiakhoz

capitolul 8


Capitole:


versetul 1

Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,


versetul 2

mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.


versetul 3

Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,


versetul 4

hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.


versetul 5

Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira.


versetul 6

Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség.


versetul 7

Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.


versetul 8

A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.


versetul 9

Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.


versetul 10

Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által.


versetul 11

Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.


versetul 12

Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.


versetul 13

Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek.


versetul 14

Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.


versetul 15

Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya!


versetul 16

Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.


versetul 17

Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.


versetul 18

Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.


versetul 19

Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.


versetul 20

Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben,


versetul 21

hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára.


versetul 22

Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.


versetul 23

De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.


versetul 24

Mert ebben a reménységben tartattunk meg, de a látható reménység már nem reménység, mert amit lát az ember, miért remélné is azt?


versetul 25

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.


versetul 26

Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.


versetul 27

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.


versetul 28

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.


versetul 29

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.


versetul 30

Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.


versetul 31

Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?


versetul 32

Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?


versetul 33

Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít.


versetul 34

Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.


versetul 35

Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?


versetul 36

Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.


versetul 37

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.


versetul 38

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,


versetul 39

sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

Capitole:


Cărți