Mózes első könyve

capítulo 1


Capítulos:


A világegyetem keletkezése és az emberi nem eredete
A világ teremtése


verso 1

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.


verso 2

És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.


Az első nap: A világosság megteremtése


verso 3

És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.


verso 4

És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.


verso 5

És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap.


Második nap: Az égboltozat


verso 6

És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó víz és víz között.


verso 7

És alkotta Isten a boltozatot és elválasztotta a vizeket, melyek a boltozat alatt vannak, a vizektől, melyek a boltozat fölött vannak. És úgy lett.


verso 8

És elnevezte Isten a boltozatot égnek. És lett este és lett reggel: második nap.


Harmadik nap: A tenger, a szárazföld és a növényzet


verso 9

És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre, hogy meglássák a száraz! És úgy lett


verso 10

És elnevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét meg elnevezte tengereknek: És látta Isten, hogy jó.


verso 11

Akkor mondta Isten: Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, gyümölcsfát, gyümölcstermőt a maga neme szerint, amelynek magva benne van a földön! És úgy lett.


verso 12

És előhozott a föld sarjadékot, füvet, mely magot hoz, a maga neme szerint és fát, gyümölcstermőt, melynek magva benne van, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.


verso 13

És lett este és lett reggel: harmadik nap.


Negyedik nap: A világító testek megteremtése


verso 14

És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára;


verso 15

és legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett.


verso 16

És alkotta Isten a két nagy világítót; a nagyobbik világítót nappali uralomra és a kisebbik világítót éjjeli uralomra, meg a csillagokat.


verso 17

És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre,


verso 18

és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.


verso 19

És lett este és lett reggel: negyedik nap.


Ötödik nap: Halak és madarak


verso 20

És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, a madár pedig röpdössön a föld fölött, az ég boltozatának színén!


verso 21

És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind az élőlényt, mely mozog; amelyektől nyüzsögtek a vizek, a maguk neme szerint, és mind a szárnyas madarat, a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.


verso 22

És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön.


verso 23

És lett este és lett reggel: ötödik nap.


Hatodik nap: A szárazföldi állatok és az ember


verso 24

És mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint, barmot és csúszómászót, meg földi vadat a maga neme szerint! És úgy lett.


verso 25

És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a föld minden csúszómászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.


verso 26

És mondta Isten: Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön.


verso 27

És teremtette Isten az embert az ő képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.


verso 28

Megáldotta őket Isten és mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hódítsátok meg; és uralkodjatok a tenger halán, az ég madarán és minden élőn, mely mozog a földön.


verso 29

És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül.


verso 30

A föld minden vadjának pedig, meg az ég minden madarának és mindennek, ami mozog a földön, amiben élő lélek van, minden zöld füvet (adtam) eledelül. És úgy lett.


verso 31

És látta Isten mindazt, amit alkotott, hogy íme igen jó. És lett este és lett reggel: a hatodik nap.

Capítulos:


Libros