Mózes első könyve
capítulo 34
Dina
verso 1
És kiment Dina, Léa leánya, a kit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait.
verso 2
És meglátta őt Sekhem, a chivvita, Chamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta.
verso 3
És ragaszkodott a lelke Dinához, Jákób leányához, s megszerette a leányt és a leánynak szívére beszélt.
verso 4
És szólt Sekhem Chamórhoz, az atyjához, mondván: Vedd el nekem e leányt feleségül.
verso 5
Jákób pedig meghallotta, hogy megfertőztették Dinát, a leányát, de fiai az ő jószágával a mezőn voltak, és hallgatott Jákób, míg megjöttek.
verso 6
És kiment Chamór, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
verso 7
Jákób fiai pedig jöttek a mezőről; midőn meghallották, bosszankodtak a férfiak és haragjukra volt nagyon, hogy aljasságot tettek Izraélben, hálván Jákób leányával, és így nem szabad tenni.
verso 8
És beszélt velük Chamór, mondván: Sekhem fiam lelke csüng leánytokon, adjátok, kérlek, őt neki feleségül.
verso 9
Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk és leányainkat vegyétek el magatoknak;
verso 10
és velünk lakjatok: az ország legyen előttetek, lakjátok és járjátok be és foglaljatok birtokot benne.
verso 11
És szólt Sekhem az atyjához és fivéreihez: Csak találjak kegyet szemeitekben, és a mit mondtok nekem, azt megadom.
verso 12
Vessetek ki reám igen sok jegybért meg ajándékot és én megadom, a mint mondjátok nekem; de adjátok nekem a leányt feleségül.
verso 13
És feleltek Jákób fiai Sekhemnek és Chamórnak, az atyjának csellel és szóltak – mivelhogy megfertőztette Dinát, a nővérüket –
verso 14
és mondták nekik: Nem tehetjük ezt a dolgot, hogy odaadjuk nővérünket egy férfiúnak, kinek előbőre van, mert szégyen az nekünk.
verso 15
Csak akképpen egyezünk meg veletek, ha olyanok lesztek, mint mi, körülmetélkedvén köztetek minden férfi;
verso 16
akkor odaadjuk leányainkat nektek, leányaitokat pedig elvesszük magunknak, veletek lakunk és leszünk egy néppé.
verso 17
De ha nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, akkor vesszük leányunkat és megyünk.
verso 18
És jónak tetszettek szavaik Chamór szemeiben és Sekhem, Chamór fiának szemeiben.
verso 19
És nem késett az ifjú megtenni a dolgot, mert megkedvelte Jákób leányát; ő pedig tiszteltebb volt atyja egész házánál.
verso 20
És jöttek Chamór és Sekhem a fia, városuk kapujába és szóltak városuk embereihez, mondván:
verso 21
Ezek az emberek békések velünk, lakjanak hát az országban és járják azt be, és az ország íme tág határú előttük; leányaikat vegyük el magunknak feleségül, leányainkat pedig adjuk nekik.
verso 22
Csak akképpen egyeznek meg velünk ez emberek, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk, ha körülmetélkedik közöttünk minden férfi, a mint ők körülmetéltek.
verso 23
Jószáguk, birtokuk s minden barmuk, nemde a mienk? Csak egyezzünk meg velük, hogy velünk lakjanak.
verso 24
És hallgattak Chamórra és Sekhemre, a fiára mind, a kik kimentek városának kapujába és körülmetélkedett minden férfi, mind, a kik kimentek városának kapujába.
verso 25
És történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek, vették Jákóbnak két fia, Simeón és Lévi, Dina fivérei, mindegyik a kardját és mentek a gyanútlan város ellen és megöltek minden férfit;
verso 26
Chamórt és Sekhemet a fiát is megölték a kard élével és vették Dinát Sekhem házából és elmentek.
verso 27
Jákób fiai rámentek a megöltekre és kifosztották a várost, mivelhogy megfertőztették nővérüket.
verso 28
Juhaikat, marhájukat és szamaraikat és a mi a városban meg a mezőn volt, elvették;
verso 29
és egész vagyonukat és mind a gyermekeiket s asszonyaikat fogva vitték és elprédálták mindent, a mi a házban volt.
verso 30
És szólt Jákób Simeónhoz és Lévihez: Megzavartatok engem, rossz hírbe kevervén az ország lakójánál, a kanaáninál és a perizzinél, holott én csekély számmal vagyok, s ha ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam.
verso 31
És mondták: Hát mint paráznával bánjanak-e nővérünkkel?
Libros
