Mózes első könyve

capítulo 33


Capítulos:


Jákób és Ézsau találkozása


verso 1

Fölvetette Jákob a szemeit és látta, hogy íme Ézsau jön és vele négyszáz ember; ekkor fölosztotta a gyermekeket Leára, Ráchelre és a két szolgálóra.


verso 2

Elhelyezte a szolgálókat és gyermekeiket elől, Léát és gyermekeit hátrább és Ráchelt, meg Józsefet leghátul.


verso 3

Ő pedig vonult előttük és meghajolt a földig hétszer; amíg odalépett testvéréhez.


verso 4

Ézsau pedig elébe futott, átölelte, nyakába borult és megcsókolta; és sírtak.


verso 5

Midőn fölvetette (Ézsau) a szemeit és látta az asszonyokat meg a gyermekeket, mondta: Mik ezek neked? És ő mondta: A gyermekek, akikkel megajándékozta Isten a te szolgádat.


verso 6

És odaléptek a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajoltak.


verso 7

És odalépett Léa is, meg gyermekei és meghajoltak; azután odalépett József, meg Ráchel és meghajoltak.


verso 8

És mondta: Minek neked ez az egész tábor, mellyel találkoztam? És ő mondta: Hogy kegyet találjak uram szemeiben.


verso 9

És mondta Ézsau: Van nekem elég; testvérem, legyen a tied, ami a tied.


verso 10

De Jákob mondta: Nem így, kérlek, ha csak kegyet találtam szemeidben, fogadd el ajándékomul kezemből; mert úgy néztem arcodat, mintha Isten színét látják, és te kedvesen fogadtál.


verso 11

Fogadd el, kérlek, ajándékomat, melyet hoztak neked, mert megajándékozott engem Isten és mert van nekem mindenem; és unszolta őt és elfogadta.


verso 12

És mondta (Ézsau): Induljunk és menjünk, én pedig hadd menjek melletted.


verso 13

De ő mondta neki: Uram tudja, hogy a gyermekek gyengék és a juhok meg a marhák szoptatósak nálam, ha meghajtják azokat egy nap, elhull mind a juh.


verso 14

Vonuljon csak uram az ő szolgája előtt, én pedig hadd ballagok lassan az előttem levő jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, amíg eljutok uramhoz Széirbe.


verso 15

És mondta Ézsau: Hadd állítok csak melléd a népből, amely velem van; de ő mondta: Minek ez? csak találjak kegyet az én uram szemeiben!


verso 16

És visszatért Ézsau aznap az ő útján Széirbe.


verso 17

Jákob pedig vonult Szukkószba és épített magának házat, nyájának pedig készített sátrakat; azért nevezte el a helyet: Szukkósznak.


Sechemben


verso 18

És elérkezett Jákob épségben Sechem városába, mely Kánaán országában van, amidőn jött Páddán-Áromból és táborozott a város előtt.


verso 19

Megvette a mező részét, ahol felvonta sátorát, Chámor, Sechem atyjának fiaitól száz keszítőért.


verso 20

És állított ott oltárt és elnevezte: Isten, Izrael Istene.

Capítulos:


Libros