Mózes első könyve
capítulo 21
Izsák és Ismáél
verso 1
Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
verso 2
Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
verso 3
És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
verso 4
És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
verso 5
Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
verso 6
És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
verso 7
És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
verso 8
És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
verso 9
És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit a: szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
verso 10
És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
verso 11
De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
verso 12
És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
verso 13
De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
verso 14
És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
verso 15
Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
verso 16
Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
verso 17
És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
verso 18
Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
verso 19
És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
verso 20
És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
verso 21
És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
Szövetség Ábrahám és Ávimelech közt
verso 22
És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
verso 23
azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
verso 24
És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
verso 25
És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
verso 26
És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
verso 27
És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
verso 28
És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
verso 29
És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
verso 30
Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
verso 31
Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
verso 32
És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
verso 33
És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
verso 34
És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
Libros
