Mózes első könyve
capítulo 49
Jákób áldása
verso 1
És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.
verso 2
Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
Reubén
verso 3
Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!
verso 4
De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.
Simeón és Lévi
verso 5
Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik.
verso 6
Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.
verso 7
Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.
Júda
verso 8
Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.
verso 9
Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!
verso 10
Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.
verso 11
Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.
verso 12
Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.
Zebúlon
verso 13
Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.
Jiszákár
verso 14
Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között;
verso 15
látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.
Dán
verso 16
Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek.
verso 17
Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa.
verso 18
Segítségedet remélem; Örökkévaló.
Gád
verso 19
Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.
Ásér
verso 20
Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.
Naftáli
verso 21
Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.
József
verso 22
Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.
verso 23
Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok,
verso 24
de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;
verso 25
atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
verso 26
Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.
Benjámin
verso 27
Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.
verso 28
Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg.
verso 29
És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van;
verso 30
a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.
verso 31
Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát.
verso 32
Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól.
verso 33
Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.
Libros
