Sámuel második könyve

chapter 6


Chapters:


verse #1

Miután Dávid még egyszer összegyűjtötte azokat, akik Izraelben válogatott vitézek voltak: harmincezret,


verse #2

fölkelt, s az egész néppel együtt elindult a júdabeli Baalából, hogy Istennek ládáját, amelyet a Névről, a seregek Jahvéjának nevéről neveztek el, aki a kerubokon ül, felhozza onnan.


verse #3

Fölhelyezték Istennek ládáját egy új szekérre. Mikor elvitték Abinádáb házából, mely egy dombon volt, Abinádáb fiai; Uzza és Achió vezették az új szekeret.


verse #4

Amikor Abinádáb házából, mely a dombon volt, vitték Istennek ládáját, Achió haladt a láda előtt.


verse #5

Dávid és Izrael egész háza ott ugrándoztak Jahve előtt mindenféle ciprusfa hangszerekkel: citerákkal, hárfákkal, kézi dobokkal, csörgőkkel, cimbalmokkal.


verse #6

Amikor Nákon szérűjéhez értek, Uzza az Isten ládája felé nyújtotta kezét s megragadta azt, mert az ökrök megvadultak,


verse #7

de fölgerjedt Jahve haragja Uzza ellen, s megverte őt ott figyelmetlenségéért; úgyhogy meghalt ott az Isten ládájánál.


verse #8

Dávid felindult azon, hogy Jahve ekkora rést tört Uzzán, s elnevezte azt a helyet Uzza törésének (Perec Uzza), s az a neve a mai napig.


verse #9

Aznap úgy félte Dávid Jahvét, hogy így szólt: Hogy jöhetne be hozzám Jahve ládája?


verse #10

Hát nem akarta, hogy Jahve ládáját hozzá vigyék a Dávid városába, hanem félre vitte azt a gitti Obed Edom házába.


verse #11

Ott lakott a Jahve ládája a gitti Obed Edom házában három hónapig, s Jahve megáldotta Obed Edomot és egész házát.


verse #12

Aztán jelentés érkezett Dávid királyhoz: Obed Edom házát s mindenét megáldotta Jahve az Isten ládájáért. Erre Dávid elment, s Istennek ládáját elhozta Obed Edom házából a Dávid városába örvendezés közben.


verse #13

Amikor Jahve ládájának hordozói hat lépést tettek, Dávid áldozott Jahvénak egy tulkot és egy hízlalt borjút.


verse #14

Dávid teljes erejével táncolt Jahve színe előtt, miközben egy vászon efóddal volt öltözve.


verse #15

Dávid és Izrael egész háza kiáltozás és kürtzengés közben vitték föl Istennek ládáját.


verse #16

Amikor Jahve ládája megérkezett Dávid városába, Saul leánya, Mikál kihajolt az ablakon és látta, ahogy Dávid király ugrált és táncolt Jahve előtt, és bent szívében megvetette őt.


verse #17

Amikor Jahve ládáját bevitték, a sátornak a belsejébe, amelyet Dávid kifeszíttetett, a helyére állították, Dávid pedig égő-, és békeáldozatokat vitt Jahve elé.


verse #18

Mikor Dávid az égő-, és békeáldozatok bemutatását abbahagyta, a seregek Jahvéjának nevével megáldotta a népet.


verse #19

Amellett az egész népnek, Izrael egész nyüzsgő tömegének, minden egyes férfinak és asszonynak egy-egy cipó kenyeret, egy-egy darab húst és egy-egy mazsolás kalácsot osztott ki. Ezzel a nép minden egyes tagja hazament.


verse #20

Dávid azután visszatért, hogy megáldja a saját házát. De Saul leánya, Mikál kiment Dávid elé s így szólott: Milyen felséges volt ma Izrael királya, amikor szolgái és szolgálóinak szeme előtt levetkőzött amint egy üresfejű szokott levetkőzni!


verse #21

Dávid ezt felelte Mikálak: Jahve előtt mulattam, Jahve előtt, ki atyád és annak egész háza fölé emelve, engem választott ki, hogy Jahve népe fölé, Izrael fölé fejedelemnek rendeljen.


verse #22

Kész vagyok még ennél is kisebbé lenni, még csekélyebbé válni a saját szememben; de a szolgálóknál, akiket említettél, náluk lesz tekintélyen!


verse #23

Saul lányának, Mikálnak nem is lett gyermeke halála napjáig.

Chapters:


Books