capitolul 14
Jött egy nap, amikor Saul fia, Jonatán így szólt fegyverhordozó legényéhez: Jer, menjünk át a filiszteus örshöz, amely ott túl van! Atyjának azonban nem jelentette meg.
Saul hatszáz emberrel Gibea szélén tartózkodott, a Migronban levő gránátfa alatt.
Akkor Ikábód testvérének, Akhitubnak a fia, Achijjá volt a főpap. Ikábód Eli fiának, Fineásnak volt a fia; Silóban ő viselte az efódot. A nép nem tudta, hogy Jonatán elment.
Azon a szoroson belül, melyen Jonatán áthaladni igyekezett a filiszteusok őrséhez, volt egy sziklatömb innen és egy sziklatömb túl; az egyiknek neve Bócég volt, a másiknak Szene.
Az egyik szikla oszlopként emelkedett fel északon Mikmás előtt, a másik délen, Géba előtt.
Jer – szólt Jonatán fegyverhordozó legényéhez – menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az őrséhez. Talán majd tesz értünk Jahve valamit; hisz Jahvét semmi sem akadályozza abban, hogy sok vagy kevés által szabadítson meg.
Tedd meg mindazt, ami szívedben van! – mondta neki a fegyverhordozó. – Menj, amerre vágyad visz! Én veled leszek! Az van a szívemben, ami a tiedben
Hát akkor átmegyünk azokhoz az emberekhez – mondta Jonatán – s megmutatjuk magunkat nekik.
Ha így szólnának nekünk: Maradjatok nyugton, amíg hozzátok érünk! Lent maradunk és nem megyünk fel hozzájuk.
De ha így szólnának: Jertek föl hozzánk! Fölmegyünk, mert akkor Jahve kezünkbe adta őket. Ez legyen nekünk a jel!
Megmutatták hát magukat mindketten a filiszteusok őrsének.
Ni, – mondták a filiszteusok – héberek jönnek elő a lyukakból, ahová elbújtak! Aztán az őrsbeli férfiak megszólították Jonatánt és fegyverhordozóját: Jöjjetek fel hozzánk, hadd mondjunk nektek valamit! Erre Jonatán így szólt fegyverhordozójához: Jöjj fel utánam, mert Jahve Izrael kezébe adta őket.
Jonatán most kézzel-lábbal felkúszott s fegyverhordozója nyomában. Azok meg sorra hullottak el Jonatán és fegyverhordozója előtt, ki annak nyomában öldökölt.
Az első vérfürdő, melyet Jonatán és fegyverhordozója szereztek, mintegy húsz emberre terjedt ki, körülbelül félakkora területen, amennyit egy igával egy nap alatt szántanak.
Ekkor rettegés támadt a mezei táborban s az őrs egész népe között; megrettentek a prédáló csapatok is; reszketett a föld, Istennek félelme ült reá.
Saul kémei Benjámin Gibeájában látták, hogy a filiszteusok zajongó tömege folytonos mozgásban van ide és oda.
Saul ekkor így szólt a vele levő néphez: Nézzetek utána, hogy ki ment el a velünk levők közül! Utána néztek s Jonatán és fegyverhordozója sehol sem voltak.
Erre Saul Achijjához fordult: Hozd ide az Isten ládáját! Mert akkor az Isten ládája Izrael fiaival volt.
De amíg Saul a főpappal beszélt, a filiszteusok táborában a tömeg zajgása mindig nagyobb lett.
Saul erre így szólt a főpaphoz: Hátra a kézzel! Ekkor egybekiáltották Sault és az egész vele levő népet és harcba szállottak. Amott mindenki a társa ellen fordította kardját a rettentő zavarodásban.
Még azok a héberek is, kik egy idő óta a filiszteusokkal voltak, s a környékről velük együtt jöttek föl a táborba azokhoz az izraelitákhoz pártoltak, akik Saullal és Jonatánnal voltak.
Mikor mindazok az izraeliták, akik Efraim hegységében rejtőzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutottak, ők is csatlakoztak amazokhoz a csatában.
Azon a napon Jahve megszabadította Izraelt. A harc Bét-Avenen túl terjedt.
Az izraeli férfiak aznap erős szorongattatásban voltak; Saul átokkal kötelezte a népet: Átkozott az, aki estig kenyeret eszik, míg bosszút nem állok ellenségeimen! Az egész ország népe nem is ízlelt kenyeret.
Az egész nép egy erdőbe jutott be, hol mezőföld felszínét méz borította.
Mikor a nép bement az erdőbe, látták, hogy folyt a méz. De senki sem érintette kezével a száját, mert a nép félt az eskü miatt.
Jonatán azonban nem hallotta, hogy atyja megeskette népet; így azután kinyújtotta a kezében levő bot végét és bemerítette a lépes mézbe, majd száját érintette kezével, mire a szeme fölragyogott.
Ekkor a nép közül valaki megszólította: Atyád erős esküre kötelezte a népet, hogy átkozott legyen az, aki ma kenyeret eszik! A nép meg elalélt.
Zavart keltett atyám az ország népében. – szólott Jonatán – Nézzétek csak, hogy ragyog a szemem, mert ezt a kevés mézet megízleltem.
Oh, bárcsak evett volna ma a nép az ellenséges zsákmányból, melyet talált – így azonban a filiszteusok veresége nem lesz nagy.
Mikmástól Ajalonig verték aznap a filiszteusokat; de a nép nagyon elfáradt.
A nép ekkor a zsákmánynak esett: Juhokat, barmokat, borjakat szedtek maguknak, levágták a földön s a nép véresen evett.
De megjelentették Saulnak: Nézd csak, vétkezik a nép Jahve ellen, mikor vérrel együtt eszik! – szóltak. Az így felelt: Hűtlenül cselekedtetek! Gördítsetek hozzám egy nagy követ!
Aztán így szólt Saul. Szóródjatok el a nép közé és mondjátok meg nekik: hozza ide hozzám mindenki az ökrét és mindenki a juhát és itt öljétek le. Úgy egyétek, és ne vétkezzetek Jahve ellen azzal, hogy vérrel együtt esztek. Erre az egész népből mindenki odavitte azon az éjjelen a kezében levő ökrét és ott vágta le.
Saul pedig oltárt épített Jahvénak. Ez volt az első oltár, melyet Jahvénak épített.
Ezután Saul ezt mondotta: Menjünk le az éjszaka a filiszteusok után, prédáljunk köztük napfölkeltéig, s ne hagyjunk meg senkit közülük! – Tedd meg mindazt, amit jónak látsz! – mondották. De a főpap ezt mondta: Lépjünk itt Isten elé!
Megkérdezte hát Saul az Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után? Izrael kezébe adod-e őket? De éppen aznap nem felelt neki.
Erre Saul így szólt: Hozzátok ide a nép összes eleit; tudják meg és lássák meg, kiben van ma ez a vétek.
Mert amilyen biztos, hogy él Izrael szabadítója Jahve, éppoly igazán meghal az kiben a vétek van, még ha fiamban, Jonatánban volna is!
Azután így szólt egész Izraelhez: Ti az egyik oldalon lesztek, én és Jonatán a másik oldalon. – Tedd, amit jónak látsz! – mondta Saulnak a nép.
Ekkor Izrael Istenéhez, Jahvéhoz szólott Saul: Adj tökéletes választ! S megfogaték Jonatán és Saul; a nép kimenekedék.
Ejtsetek sorsot köztem s fiam Jonatán között! – mondotta Saul a megfogaték Jonatán.
Ekkor Saul így szólt Jonatánhoz: Mondd meg nekem, mit tettél! S Jonatán megmondta neki: Bizonyos, hogy botom végivel, mely a kezemben volt csekély mézet ízleltem meg. Itt vagyok, haljak meg!
Mire Saul így szólt: Így, meg úgy tegyen Jahve, ez egyszer biztos, hogy Jonatán meghal!
De a nép ezt mondotta Saulnak: Vajon meghalhat-e Jonatán, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izraelben? Távol legyen! Ahogy Jahve él, oly biztos, hogy egy hajszál sem eshetik le fejéről, a földre! Ellenkezőleg, Jahve cselekedett ezen a napon! S a nép megváltotta Jonatánt, s nem halt meg.
Saul aztán visszatért a filiszteusok üldözéséből; a filiszteusok meg helyükre mentek.
Saul elfoglalta az Izrael feletti királyságot. Aztán háborút viselt köröskörül minden ellensége ellen: Moáb ellen, Ammon fiai ellen, Edom ellen, Cóbá királyai ellen, a filiszteusok ellen és akármerre fordult, mindenütt szabadítást tapasztalt.
Hatalmas dolgokat cselekedett, megverte Amáleket, megmentette Izraelt zsákmányolójának kezéből.
Saul fiai Jonatán, Jisvi, Málkisua voltak, s két leányának neve: az elsőszülötté Mérab, a kisebbik neve Mikál volt.
Saul feleségének neve Achinoám volt, Achimáac leánya. A hadsereg vezérének neve Abnér volt, Nér fia volt Saul unokabátyja.
Saul atyja, Kis és Abnér atyja, Nér Abiél fiai voltak.
Saul egész ideje alatt erős volt a filiszteusok elleni háború; Saul ahány vitéz és derék embert látott, magához csatolta.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly