Sámuel első könyve

capitolul 16


Capitole:


versetul 1

Jahve megszólította Sámuelt: Meddig gyászolod még Sault? Én megvetettem őt, hogy tovább ne legyen király Izraelen. Töltsd meg szarudat olajjal s eredj! Elküldelek téged Betlehembe Isaihoz, mert fiai közül néztem ki magamnak királyt.


versetul 2

De szólt Sámuel: Hogy mehetnék el? Ha Saul meghallja, megölet engem. – Végy kezedbe egy borjút, egy üszőt – mondta Jahve – s mondd ezt: Jahvénak áldozni jöttem!


versetul 3

Hívd meg az áldozásra Isait! Majd én Magam fogom tudtodra adni, mit tégy. Kend föl majd nekem azt, aki felől szólok néked!


versetul 4

Sámuel megtette, amit Jahve mondott neki. De amikor elment Betlehembe, a város vénei reszketve mentek eléje s megkérdezték: Békességes a jöveteled?


versetul 5

Békességes – mondta. – Jahvénak áldozni jöttem. Szenteljétek meg magatokat és jöjjetek el velem az áldozásra. Aztán megszentelte Isait és a fiait és meghívta őket az áldozásra.


versetul 6

Úgy történt, hogy amikor Sámuel belépett, Eliábot pillantotta meg – Bizonyára erre néz Jahve arca, mint az Ő felkentjére! – gondolta.


versetul 7

De Jahve így szólt Sámuelhez: Ne nézd az arcát, se magas termetét, mert megvetettem őt. Hiszen nem az az ember, amit az emberi szem lát; Jahve a szívet nézi.


versetul 8

Ekkor Isai Abinádábot szólította, de amikor elment Sámuel előtt, azt mondta a próféta: ezt sem választotta Jahve!


versetul 9

Azután Sammát vitte el előtte Isai, de szólott az: ezt sem választotta Jahve!


versetul 10

Isai elvitte Sámuel előtt hét fiát; ámde Sámuel így szólt Isaihoz: ezeket nem választotta Jahve!


versetul 11

Vége van a legényeknek? Kérdezte Sámuel Isaitól; ez így felelt: még hátra van a legkisebb, az a nyájat legelteti. – Küldj csak érte, hozasd el, – mondta Sámuel Isainak – mert nem térünk vissza addig, amig ő ide nem jön!


versetul 12

Erre érte küldött s elhozatta. Ő pedig barnapiros, szép szemű, jó arcú gyerek volt. – Kelj föl, kend fel, mert ő az! – mondotta Jahve.


versetul 13

Ekkor Sámuel fogta az olajos szarut s fölkente őt testvéreinek közepette. Attól a naptól kezdve Jahve Szelleme megszállotta Dávidot. Sámuel azután fölkerekedett s elment Rámába.


versetul 14

Jahve Szelleme pedig eltávozott Saultól s Jahvétől küldött gonosz szellem lepte meg őt.


versetul 15

Saulnak ekkor ezt mondták szolgái: Nézd csak, Istennek gonosz szelleme tart megszállva tégedet.


versetul 16

Szóljon a mi urunk előtted álló szolgáidnak, hogy keressenek egy citerapengetéshez értő embert, s amikor rajtad van Isten gonosz szelleme, pengessen citerát és jobban leszesz.


versetul 17

Nézzetek ki hát nekem egy pengetéshez jól értő embert! – szólt Saul szolgáihoz – és hozzátok ide hozzám.


versetul 18

Erre megszólalt az egyik apród: Láttam Betlehemben Isainak a fiát, az ért a pengetéshez; amellett erős vitéz, harcos ember. Beszédhez értő, szép termetű és Jahve van vele.


versetul 19

Erre Saul követeket küldött Isaihoz, ezt üzenve: Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, ki a nyáj mellett van!


versetul 20

Erre Isai elővett szamár tehernyi kenyeret, egy tömlő bort, egy kecskegödölyét s fiától, Dávidtól elküldte Saulnak.


versetul 21

Mikor Dávid bement Saulhoz, s megállott előtte, az nagyon megkedvelte őt s fegyverhordozójává tette.


versetul 22

Ekkor Saul Isaihoz küldött ezzel az üzenettel: Hadd álljon Dávid orcám előtt, mert kegyelmet talált szememben!


versetul 23

Mikor aztán Isten Szelleme Saulon volt, Dávid fogta a citerát s pengette kezével, úgy hogy Saul szorongása megszűnt (tágas lett neki), jobban lett s a gonosz szellem eltávozott tőle.

Capitole:


Cărți