Sámuel második könyve

capitolul 1


Capitole:


versetul 1

Saul halála után történt, hogy amikor Dávid visszatért az amálekiek veréséből, és Dávid már két nap óta ült Ciklágban.


versetul 2

A harmadik napon egyszer csak egy férfi jött Saultól a táborból, megszaggatott ruhával, a fején porral. Amikor Dávidhoz ért, a földre esett és meghajtotta magát.


versetul 3

Honnan jössz? – kérdezte tőle Dávid. – Izrael táborából menekültem! – felelte neki.


versetul 4

Jelentsd meg nekem, mi történt ott! – mondta neki Dávid. Az elmondta, hogy a nép elmenekült a csatából, sokan el is estek és meghaltak a népből, Saul és fia Jonatán halottak.


versetul 5

Dávid ekkor megkérdezte a neki jelentést tevő legénytől: Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia Jonatán halottak?


versetul 6

Erre így szólt a legény, ki a jelentést tette neki: Úgy véletlenül a Gilboa hegyére jutottam és Sault a dárdájára hajolva találtam; szekerek és lovasok voltak szorosan nyomában.


versetul 7

Hátrafordult, s amikor meglátott engem, rám kiáltott; én azt feleltem: Itt vagyok!


versetul 8

Ki vagy? Kérdezte tőlem. Én azt feleltem: amáleki vagyok.


versetul 9

Állj ide hozzám! – szólott – és ölj meg engem, mert görcs fogott meg, s mert a lelkem még bennem van!


versetul 10

Ekkor mellé álltam s megöltem őt, mert tudtam, hogy elestét nem fogja túlélni. Aztán fogtam a koronát, amely a fején volt s a karperecet, amely karján volt és elhoztam őket ide uramhoz.


versetul 11

Ekkor Dávid fogta ruháit és szétszakította őket, s úgy tettek a vele levő férfiak is mind.


versetul 12

A mellüket verték, sírtak és estélig böjtöltek Saulért és fiáért Jonatánért, Jahve népéért és Izrael házáért, hogy kard ejtette el őket.


versetul 13

Dávid aztán megkérdezte a legényt, aki a jelentést tette neki: Honnét való vagy? – Jövevény amáleki ember fia vagyok – felelte az.


versetul 14

Aztán így szólt hozzá Dávid: Hogy van, hogy nem féltél kezedet kinyújtani s Jahve fölkentjét megölni?


versetul 15

Aztán odakiáltott Dávid a legények közül egyet: Menj oda, üsd le! – mondta. S az leütötte, úgyhogy meghalt.


versetul 16

Majd ezt mondta neki Dávid: Véred a fejedre szálljon! Hiszen szájad mondta ki felőled az ítéletet: Én öltem meg Jahve fölkentjét!


versetul 17

Saulra és fiára, Jonatánra Dávid a következő sirató dalt költötte;


versetul 18

megparancsolva, hogy azt Júda fiainak tanítsák meg. Az íj dal írva található az Egyenesek könyvében.


versetul 19

Oh, Izrael! Ékességed átszúrva fekszik a magaslatokon! Hogy estek el az erős vitézek.


versetul 20

Ne vigyetek hírül Gátba, ne mondjatok róla örömhírt Askelon utcáin, hogy a filiszteus lányok ne örüljenek, hogy a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak!


versetul 21

Gilboa hegyei, harmat, eső ne hulljanak rátok, ti áldozatadó mezők. Hisz ott bántak megvetően a vitézek pajzsával, Saul pajzsával, mintha nem kenték volna fel olajjal!


versetul 22

Elesettek vérétől, hősök kövérétől nem hátrált meg Jonatán íja, nem fordult vissza Saul kardja üresen.


versetul 23

Saul és Jonatán szerették egymást, kedvesek voltak egymásnak életükben; halálukban nem váltak el, könnyebbek voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.


versetul 24

Izrael leányai! Sirassátok meg Sault, ki karmazsinba öltöztetett titeket vigasságokra, ki arany ékességet rakott ruhátokra!


versetul 25

Hogy estek el a hősök csata közben, Jonatánt átszúrták magaslataidon.


versetul 26

Jaj nekem miattad én testvérem, Jonatán! Igen kedves voltál nekem! Szereteted a nők szerelménél csodálatosabb volt nékem!


versetul 27

Hogy estek el a vitézek. Elvesztek a harc szerei!

Capitole:


Cărți