capitolul 21
Dávid idejében egyszer három évig tartó, évről-évre megismétlődő éhség tört ki. Mikor Dávid Jahve színét kereste, Jahve ezt felelte: Saulon és házán vérbűn van amiatt, hogy megölette a gibeonitákat.
Erre a király hívatta a gibeonitákat és beszélt velük, a gibeoniak ugyanis nem Izrael fiai közül valók voltak, hanem az amoriak maradékai, s Izrael fiai esküvel kötelezték el magukat nekik. Saul azonban az Izrael és Júda fiaiért való hamis buzgalmában kiirtani igyekezett őket.
Mit tegyek értetek? – kérdezte Dávid a gibeonitákat – Mivel szerezzek engesztelést, hogy Jahve örökségét ismét áldjátok?
A gibeoniak ezt felelték neki: Arany, ezüst kérdése nem forog fenn számunkra Saul házával szemben, de megölni sincs jogunk senkit Izraelben! – Amit mondotok, megteszem nektek – felelte Dávid.
Erre a gibeoniak így szóltak a királyhoz: Annak a férfiúnak, aki végzett velünk, s aki eltökélte, hogy kiírtassunk, hogy ne legyen megállásunk Izrael területén.
Annak fiai közül, hét férfi adassék nekünk, hogy őket Saulnak, Jahve választottjának Sibeájában Jahve számára felakasszuk. Odaadom nektek – felelte a király.
A király azonban megkímélte Saul fiának, Jonátánnak fiát, Méfibósetet azért az esküvésért, amely köztük volt, tudniillik Dávid és Saul fia, Jonátán között.
De elfogatta a király Ajjá leányának, Ricpának két fiát, kiket ez Saulnak szült, Horménit és Téfibósetet, továbbá Saul leánya Mikál testvérének öt fiát, akiket az a Möcholáti Berzilliai fiának Adriélnek szült.
Odaadta a gibeoniak kezébe, azok meg fölakasztották őket Jahve előtt a hegyen, úgyhogy mind a heten együtt hullottak el. Az aratás idejében ölettek meg, az árpaaratás első napjaiban.
Ajjá leánya, Ricpa erre fogta gyászruháját, s kiterítette azt magának a sziklára az aratás kezdetétől addig, amíg csak eső nem hullott azokra az égből, s nem engedte, hogy ég madara rájuk szálljon nappal, s a mező vadja megközelítse őket éjjel.
Mikor Dávidnak megjelentették azt, amit Saul ágyasa, Ajjá leánya, Ricpa cselekedett.
Dávid útra kelt, s elhozta Saulnak tetemeit és fiának, Jonatánnak tetemeit a gileádi Jábes polgáraitól, melyeket azok Bét-Seán piacáról elloptak, ahová a filiszteusok azon a napon kifüggesztették őket, amelyen a filiszteusok Sault Gilboánál megverték.
Amikor felhozta Saul tetemeit és fiának, Jonatánnak tetemeit, összeszedték a felakasztottak tetemeit is.
Aztán Saulnak és fiának, Jonátánnak tetemeit eltemették Benjámin földén, Gélában, Saul atyjának, Kisnek sírboltjában. Mikor mindazt elvégezték, amit a király parancsolt, Isten ezek után meghallgatta a földért küldött imádságot.
Egyszer újra kitört a filiszteusok harca Izrael ellen. Mikor Dávid szolgáival együtt aláment és harcba szállt a filiszteusok ellen, elfáradt.
A nóbbeli Jisbi, ki Ráfá magzatai közül való volt, s kinek lándzsája háromszáz siklust nyomott bronz-siklusban, s ki új fegyverzettel volt felövezve, arról beszélt, hogy levágja Dávidot.
De segítségére ment Abisai, a Cerujja fia, és leütötte a filiszteust, megölve őt. Ekkor Dávid emberei esküt tettek neki: Többet nem vonulsz ki velünk háborúba és nem oltod el Izrael mécsesét!
Ezek után történt, hogy újra háború támadt a filiszteusokkal. Ez alkalommal a chusáti Szibbökaj levágta Szafot, ki a Ráfá magzatai közül való volt.
Aztán újra háború támadt Góbban a filiszteusokkal, s a betlehemi Jaaré-Orgim fia, Elchanán levágta a gáti (gitti Goljátot, kinek dárdanyele hasonló volt a szövők zugolyfájához.
Majd Gátban támadt háború, ott volt egy óriás termetű ember, kinek hat-hat kézujja és lábujja volt, összesen huszonnégy. Ez is Ráfától született.
Mikor az Izraelt szidta, Jonátán, Dávid testvérének, Simainak fia vágta le.
Ezek négyen születtek a gáti Ráfától, s Dávidnak és szolgáinak keze ejtette el őket.