capitolul 12
Jahve aztán Nátánt elküldötte Dávidhoz. Amikor bement hozzá, elbeszélte neki: két ember volt egy városban; az egyik gazdag, a másik szegény.
A gazdagnak igen sok juha és marhája volt.
A szegénynek semmi egyebe nem volt, mint egy kicsiny báránykája, melyet vásárolt, táplált, s mely ott nőtt fel nála, s együtt gyermekeivel. Az ő falatjából evet, az ő poharából ivott, keblén aludt, s olyanná lett neki, mintha lánya volna.
Mikor egyszer a gazdag embernek látogatója jött, sajnált a saját nyájából és csordájából venni, hogy azt a vándornak elkészítse, aki hozzá jött, hanem elvette a szegény ember báránykáját, s azt készítette el annak az embernek, aki hozzá ment.
Dávid erre nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, s így szólt Nátánhoz: ahogy Jahve él, oly biztos, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette!
A bárányt négyszeresen fogja megfizetni azért, hogy ezt a dolgot elkövette s azért, hogy irgalmat nem gyakorolt!
Nátán ezt felelte Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja Izrael Istene, Jahve: Én kentelek föl téged Izraelen királlyá s én mentettelek meg Saul kezéből!
Odaadtam neked uradnak házát, odaadtam kebledre urad feleségeit; neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez kevés volt neked, folytattam volna, hogy még hasonlókkal ajándékozzalak meg!
Miért vetetted meg Jahve szavát azzal, hogy azt tetted, ami szemében gonosz? A chitti Uriját fegyverrel öletted meg, feleségét magadnak vetted el feleségül, míg őt Ammon fiainak fegyverével gyilkoltattad meg.
Most hát nem fog eltávozni a fegyver házadtól soha azért, hogy engem megvetettél, s a chitti Urijá feleségét magadnak vetted feleségül!
Azt mondja Jahve: Saját házadból támasztom fel a gonoszt ellened, szemed láttára elveszem feleségeidet s felebarátodnak adom oda, hogy ennek a napnak láttára feleségeiddel háljon!
Te titokban cselekedtél, de Én egész Izrael előtt, és a tündöklő nap előtt fogok cselekedni!
Vétkeztem Jahve ellen! szólott Dávid Nátánhoz, s Nátán így felelt Dávidnak: Jahve is elvette vétked terhét: nem fogsz meghalni!
Ettől eltekintve azonban, mivel Jahve ellenségeinek ezzel a dologgal nagy okot adtál a káromlásra, okvetlenül meghal a fiú is, aki született neked!
Mikor Nátán hazament, Jahve megverte a gyermeket, akit Urija felesége Dávidnak szült, és az halálosan elgyengült.
Dávid a fiúért megkereste az Istent, s böjtöt kezdett: bement, virrasztott és a földön feküdt.
Házának vénei fölkeltek miatta, hogy fölállítsák a földről, de ő nem engedett és nem ebédelt velük.
Mikor a hetedik napon meghalt a gyermek, Dávid szolgái féltek megmondani neki, hogy meghalt a gyermek, mert így gondolkodtak: míg a gyermek életben volt, szóltunk hozzá s nem hallgatott szavunkra, hogy mondhatnánk most meg neki, hogy halott a gyermek? Még rosszat tesz magával!
Mikor Dávid észrevette, hogy szolgái suttognak, megértette, hogy a gyermek meghalt. Megkérdezte hát szolgáit: halott a gyermek? – halott – felelték azok.
Erre Dávid fölkelt a földről, megmosakodott, megkente magát, ruhát váltott; aztán bement Jahve házába s meghajolt; majd hazatért, kérésére ételt tettek eléje és evett.
Mi dolog ez, amit a gyermekért csinálsz? – kérdezték tőle – Amíg élt, böjtöltél, sírtál; mihelyt meghalt a gyermek, felkeltél és megebédeltél.
Amíg élt a gyermek – felelte Dávid – böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, hogy ki tudja, talán könyörül rajtam Jahve és megéled a gyermek.
De most, hogy halott, mire való a böjtölésem? Vajon visszahozhatom még? Én megyek el hozzá, ő nem tér vissza hozzám!
Dávid aztán megvigasztalta feleségét Betsabét, bement hozzá, és vele hált. Mikor Betsabé fiat szült, Dávid a Salamon névvel nevezte. Jahve pedig szerette őt.
Dávid aztán Nátán kezére bízta, s Jahvéért Jedidjának (Jahve szerettének) nevezte őt.
Miután Joáb megostromolta Ammon fiainak Rabbáját, bevette ezt a királyi várost.
Ekkor Joáb követeket küldött Dávidhoz s ezt üzente: Megostromoltam Rabbát s el is foglaltam a vizek városát.
Most hát gyűjtsd magad köré a megmaradt hadi népet, állíts tábort a városnál és foglald el azt, hogy én ne foglaljam el a várost, s azt rólam ne nevezzék el.
Dávid erre az egész népet összegyűjtötte, Rabbába ment, megostromolta és elfoglalta.
Azután elvette királyuk fejéről annak koronáját. Annak súlya egy talentum arany volt, s egy drágakő volt rajta, s a korona a Dávid fejére került. A városból igen nagy zsákmányt vitt el.
Kivitte a népet is, amely benne volt, s fűrészek, vasboronák és vasfejszék mellé rendelte őket, továbbá tégla formáláshoz utalta őket. Így tett Ammón fiainak összes városaival. Ezután Dávid és az egész nép visszatért Jeruzsálembe.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly