capitolul 15
Ezek után történt, hogy Absolon szekeret és lovakat szerzett magának, továbbá ötven férfit, hogy előtte fussanak.
Absolon korán fölkerekedett, s odaállott a kapuhoz vivő út mellé és minden embert, ki peres ügyével a királyhoz készült bemenni, megszólított: melyik városból való vagy? S ha az illető azt felelte: Izrael valamelyik törzséből való a te szolgád;
Absolon így szólt hozzá: Lásd, amit mondasz, jó és szép; jogossága világos; de nincs a királynál, aki meghallgasson!
Majd így szólt Absolon: Oh, ha valaki engem tenne bíróvá az országban és hozzám jönne minden ember, akinek peres ügye, ítéletet igénylő panasza van, majd igazságot szolgáltatnék én neki!
Aztán ha valaki hozzá lépett és meghajolt előtte, afelé kinyújtotta kezét, megszorongatta és megcsókolta.
Absolon állandóan eszerint járt el minden izraelivel, aki ítéletre jött a királyhoz, s ezzel Absolon ellopta Izrael férfiainak szívét.
Négy (negyven) év elteltével a negyedik év végén Absolon így szólt a királyhoz: szeretnék elmenni s a fogadalmamat, melyet Jahvénak fogadtam; teljesíteni Hebronban.
Mert szolgád, mialatt Szíriában, Gesurban laktam, kemény fogadást tett eképp: ha Jahve visszavisz engem Jeruzsálembe, szolgálni fogom Jahvét!
A király ezt felelte neki: eredj el békével! Erre az fölkelt, s elment Hebronba.
Absolon innen futárokat küldött Izrael összes törzseihez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Absolon a király Hebronban!
Absolonnal kétszáz olyan ember ment el Jeruzsálemből, kik meg voltak hívva, s ártatlanok voltak, nem tudtak semmiről semmit.
Absolon aztán elküldött a gilói Achitófelért, ki Dávid tanácsosa volt, s mialatt az áldozatokat ölte, elhívatta városából, Gilóból. Az összeesküvés pedig megerősödött. A nép mind nagyobb számmal állott Absolon mellé.
Mikor aztán hírvivők mentek Dávidhoz, s elmondták neki: az izraeli nép szíve Absolon felé fordult,
Dávid összes szolgáihoz, kik Jeruzsálemben vele voltak, így szólott: keljetek föl s fussunk el, mert nem lesz menekvésünk Absolon elől! Sietve induljatok, hogy meg ne lepjen bennünket s még azzal a gonosszal is sújtson bennünket, hogy a várost kard élére hányja.
A király szolgái erre így feleltek a királynak: mindenben úgy legyen, ahogy uramnak, a királynak jobban tetszik. Mi szolgáid vagyunk.
Ezután a király és egész háza gyalog kivonultak, miután a király tíz ágyast hagyott hátra, hogy a házat őrizzék.
Mikor a király és az egész nép gyalog elvonultak, megálltak egy távoli háznál (a legtávolabbi háznál)
és akkor összes szolgái elmentek mellette, a krétiek és péliek mind, továbbá hatszáz gáti, kik Gátból gyalog követték, úgy vonultak el a király mellett.
Aztán a gitti Ittait szólította meg a király: Miért jönnél te is velünk? Térj vissza, s maradj a királynál! Te idegen vagy, s te is száműzött vagy! Menj vissza helyedre.
Csak minap jöttél s már most bujdosásba hívjalak magunkkal? Én megyek, ahová menni tudok; te azonban menj testvéreidhez! Kedvesség és hűség legyenek veled!
Ittai ezt felelte a királynak: Amily igaz, hogy Jahve él, és él uram, a király, oly bizonyos, hogy ott lesz szolgád azon a helyen, ha halva, ha élve, ahol uram, a király lesz!
Dávid így szólt Ittaihoz: Eredj, vonulj át! S Ittai, a gitti átvonul összes embereivel, s az egész gyereksereggel, amely vele volt.
Nagy hangon sírt az egész föld, mialatt az egész nép elvonult. A király átment a Kidron patakán, s az egész nép haladt a puszta felé vivő úton,
egyszerre látja, hogy Cádók és vele az összes léviták jönnek, hozva az Isten szövetségének ládáját. Letették az Istennek ládáját és Abjátár feljebb vonult, amíg az egész nép teljesen ki nem vonult a városból.
Ekkor a király így szólt Cádókhoz: Vidd vissza Istennek ládáját a városba! Ha kegyelmet fogok találni Isten szemében és visszahoz engem, meglátom még azt és annak helyét!
De ha ezt gondolja Isten: Nem tetszel nekem, hát akkor tegyen velem úgy, ahogy jónak látja!
Majd újra szólt a király Cádókhoz, a főpaphoz: Te vagy a látnok! Térj vissza békességgel a városba! Fiad, Achimác és Abjátár fia, Jonátán; két fiatok is menjen veletek!
Nézzétek, én a puszta átkelő helyeinél fogok várakozni, míg hír érkezik tőletek, mely jelentést tesz majd nekem.
Így aztán Cádók és Abjátár az Isten ládáját visszavitték Jeruzsálembe és ott maradtak.
Dávid fölfelé ment az Olajfák hegyének lejtőjén, s fölfelé mentében folyton sírt. A feje be volt fedve, meztelen lábbal járt. A vele menő egész népből mindenki befedte fejét, s úgy ment fölfelé állandóan sírva.
Aztán jelentették Dávidnak: Achitófel az összeesküvők közt van Absolonnál. Dávid erre így szólt: Jahve, tedd bolonddá Achitófel tanácsát!
Mikor Dávid fölért a tetőre, ahol Isten-imádatot szoktak tartani, egyszerre az árki Chusai jött vele szembe, megszaggatott ruhával, fején földdel.
De Dávid így szólt hozzá: Ha velem együtt átkelsz, terhemre leszesz,
de ha visszatérsz a városba s azt mondod Absolonnak: szolgád vagyok, oh, király! Eddig atyád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek, akkor szétzúzhatod Achitófel tanácsát!
Veled lesznek ott Cádók és Abjátár főpapok. Majd azt teszed, hogy amit csak meghallasz a király házából, megjelented Cádók és Abjátár főpapoknak,
és mivel velök van két fiuk, a Cádók fia, Achimác és az Abjátár fia, Jonátán, velük küldetek el nekem minden hírt, amelyet meghallasz.
Dávid barátja, Chusai bement tehát a városba. Absolon is bevonult Jeruzsálembe.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly