Az örömhír János szerint

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.


versetul 2

Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.


versetul 3

Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.


versetul 4

Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.


versetul 5

Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”


versetul 6

Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.


versetul 7

Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.


versetul 8

Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.


versetul 9

Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.


versetul 10

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.


versetul 11

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.


versetul 12

Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,


versetul 13

az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.


versetul 14

Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,


versetul 15

mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.


versetul 16

Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.


versetul 17

Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.


versetul 18

Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”


versetul 19

Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.


versetul 20

Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”


versetul 21

„Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”


versetul 22

A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.


versetul 23

Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.


versetul 24

Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”


versetul 25

„Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.


versetul 26

Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.


versetul 27

Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.


versetul 28

Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.


versetul 29

Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.


versetul 30

Én és az Atya egy vagyunk.”


versetul 31

A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.


versetul 32

Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”


versetul 33

„Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”


versetul 34

Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?


versetul 35

Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,


versetul 36

akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?


versetul 37

Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.


versetul 38

De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”


versetul 39

Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.


versetul 40

Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.


versetul 41

Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.


versetul 42

Sokan hittek hát ott őbenne.

Capitole:


Cărți