capitolul 20
A hét első napján, kora reggel, még szürkületkor kiment a sírhoz magdalai Mária s látta, hogy a sírról el van emelve a kő, elvették a követ.
Erre elfutott Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus kedvelt. – „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk hová tették!” – szólott hozzájuk.
Mire Péter s az a másik tanítvány elindult és a sírhoz ment.
Szaladva ment együtt a kettő, de az a másik tanítvány gyorsabban szaladva megelőzte Pétert és elsőnek ért a sírhoz.
Betekintett és vásznakat látott, melyek ott hevertek, be azonban még nem ment.
Őt követve megérkezett Simon Péter is és bement a sírba. Látta az ott heverő vásznakat,
meg a keszkenőt, mely a fején volt, de az nem volt együtt a vásznakkal, hanem külön feküdt egy helyen összehajtogatva.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, s ő látott és hitt.
Tudniillik még nem értették az írást, hogy a halottak közül fel kell támadnia.
A tanítványok erre újra hazamentek.
Mária sírva állott kinn a sírnál. Míg sírdogált, betekintett a sírba
és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek, egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.
„Asszony, miért sírsz?” kérdezték az angyalok tőle. – „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették” – felelte nekik.
Mikor ezt mondta, hátrafordult és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
„Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” – kérdezte Jézus tőle. Mária azt gondolta, hogy a kertész az, azért megkérdezte tőle: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem hová tetted, és majd én elviszem.”
„Mária!” – szólította meg Jézus, az megfordult és héberül ezt mondta neki: „Rabbuni!”, ami azt jelenti: „Tanító.”
„Ne nyúlj hozzám! – szólt hozzá Jézus –, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Erre magdalai Mária elment és így adott hírt a tanítványoknak: „Láttam az Urat, és ezeket mondta nekem.”
Azon a napon, a hét első napján, mikor már késő lett és mikor az ajtók ott, ahol a tanítványok voltak, a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak, megjött Jézus és a középen megállott.” Békesség nektek!” – mondta nekik,
és ezt mondván megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy meglátták az Urat.
Majd újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött el az Atya, úgy küldelek el én is titeket.
Miután ezt mondotta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: „Vegyetek Szent Szellemet!
Akiknek vétkeit megbocsátjátok, azoknak megbocsátják azokat, akikéit megtartjátok, azoknak megtartják.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, mikor Jézus eljött,
de a többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Tamás azonban így szólt hozzájuk: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, s nem dugom ujjamat a szegek helyére, ha nem teszem kezemet az oldalába, én nem hiszek.”
Nyolcadik napon újra benn voltak a tanítványok. Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, odajött Jézus, megállt a középen és így szólt: „Békesség nektek!”
Azután Tamáshoz szólt: „Hozd ide az ujjadat és nézd meg a kezemet, hozd ide a kezedet és tedd az oldalamra és ne légy hitetlen, hanem hívő.”
„Én Uram és én Istenem!” – szólt hozzá Tamás.
Mire Jézus ezt mondta: „Mert látsz, hiszel? Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.”
Ugyan számos és másféle jeleket is tett Jézus a tanítványok előtt, melyeket ebben a könyvben nem írtam meg.
Ezeket azért írtam meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia és hogy ezt hívén életetek legyen az ő neve által.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly