capitolul 8
Jézus pedig útnak indult az Olajfák hegyére.
Korán reggel azonban ismét megjelent a szenthelyen. Az egész nép hozzágyűlt s ő leült és úgy tanította őket.
Közben az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek eléje, kit házasságtörésen kaptak, és azt a középre állították.
„Tanító – szóltak –, ezt az asszonyt tetten érték éppen, amikor házasságot tört.
Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”
De ezt csak azért mondták, kísértésképpen, hogy legyen mivel vádolniuk őt. Jézus ezalatt lehajolva ujjával írt a földre.
Mikor azok kitartón kérdezték őt, felemelte fejét és ezt felelte nekik: „Aki közületek nem vétkezett, az vesse rá az első követ.”
Azután megint lehajolt és tovább írt a földre.
Azok, ahogy ezt hallották (lelkiismeretüktől meggyőzetve), eltávoztak, először a vének, azután a többi mind egy szálig, úgyhogy egyedül maradtak ő, meg a középen álló asszony.
Ekkor felemelte fejét és megkérdezte a nőt: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem kárhoztatott téged?”
„Senki, Uram!” – felelte az, mire Jézus ezt mondta: „Én sem kárhoztatlak. Eredj el, de tovább ne vétkezzél.”
Azután újra szólt hozzájuk Jézus és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága az övé.”
Azt mondták neki a farizeusok: „Te magad teszel magad mellett tanúságot, tanúságtételed nem igaz.”
De Jézus megfelelt nekik: „Még ha magam tanúskodom is magam mellett, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
Ti hús szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.
Még ha ítélnék is, ítéletem igaz, mert nem egyedül vagyok, hanem mellettem van az is, aki küldött engem.
A ti törvényetekben meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
Én vagyok, aki tanúságot teszek magam mellett, és tanúságot tesz felőlem az, aki elküldött engem, az Atya.”
„Hol van a te Atyád?” – kérdezték tőle. Jézus így felelt: „Se engem nem ismertek, sem Atyámat, ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
Ezeket a beszédeket a kincstárnál tartotta, miközben a szenthelyen tanított. És senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az órája.
Ismét szólt hozzájuk: „Én elmegyek s ti keresni fogtok engem, de vétketekben fogtok meghalni. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.”
A zsidók ezt kérdezték: „Talán meg akarja magát ölni, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?”
Majd így szólt hozzájuk: „Ti az alant levők közül valók vagytok, én a fent levők közül való vagyok. Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.”
„Ki vagy hát te?” – kérdezték tőle. Jézus ezt mondta nekik: „Amit kezdettől fogva szólok nektek.
Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek, de az, aki engem elküldött, igaz, és én, csak amit tőle hallottam, azt szólom a világba.”
Nem vették észre, hogy az Atyát említette nekik.
„Ha majd felemelitek az embernek Fiát – mondta Jézus –, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok, s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem úgy beszélem e dolgokat.
Az, aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mert mindenkor neki tetsző dolgokat cselekszem.”
Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
Jézus azután így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha megmaradtok beszédemben, valóban tanítványaim vagytok
és akkor meg fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság szabadokká fog tenni titeket.”
„Ábrahám magva vagyunk – felelték neki –, soha, senkinek rabszolgái nem voltunk, hogy mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?”
„Bizony, bizony azt mondom nektek – felelte nekik Jézus –, hogy mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.
A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre.
Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.
Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engem megölni igyekeztek, mert beszédem nem fér meg bennetek.
Én, amit Atyámnál láttam, azt beszélem, ti is azt teszitek, amit atyátoknál hallottatok.”
„A mi atyánk Ábrahám” – felelték neki. Jézus meg ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám tetteit teszitek,
ámde ti megölni igyekeztek engem, engem (az embert), aki megmondtam nektek az igazságot, amit az Isten mellől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
Ti a ti atyátok tetteit teszitek.” – „Nem születtünk mi paráznaságból – felelték neki –, egy Atyánk van: Isten.”
Jézus ezt felelte nekik: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem, és úgy vagyok itt. Mert nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.
Miért nem ismertek rá arra, amit beszélek? Azért, mert nem vagytok képesek meghallgatni, amit mondok.
Ti a vádló atyjától valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok megtenni. Az kezdettől fogva embergyilkos volt, nem állott meg az igazságban, mert az igazság nincs benne. Akkor a magáéból beszél, amikor a hazugságot szólja, mert hazug ő és a hazugságnak atyja.
De mert én az igazságot szólom, nem hisztek nekem.
Közületek ki bizonyít rám vétket? Ha meg az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
Aki Istenből való, hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.”
Megszólaltak a zsidók: „Nem helyesen mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy és ördögi szellem van benned?”
„Bennem nincs ördögi szellem – felelte Jézus –, ellenkezőleg, megbecsülöm Atyámat, ti azonban nem becsültök engem.
Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki megkeresse és megítélje.
Bizony, bizony azt mondom nektek, ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem lát halált.”
„Most tudjuk hát, hogy ördögi szellem van benned – mondták neki a zsidók. – Ábrahám meghalt, a próféták is. Te meg azt mondod: Ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem kóstol halált.
Nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed te magad?”
Jézus ezt felelte: „Ha én magam dicsőítem magamat, dicsőségem semmit sem ér. Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk.
De ti nem ismertétek őt, én ellenben ismerem őt, ha azt mondanám: Nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazuggá lennék. Ám én ismerem őt, és beszédét megőrzöm.
Atyátok, Ábrahám ujjongott annak, hogy meglátja az én napomat, meg is látta, meg is örült.”
„Ötven éves sem vagy és láttad Ábrahámot?” – kérdezték tőle a zsidók.
Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én öröktől fogva vagyok.”
Köveket emeltek fel, hogy reája vessék. Jézus azonban elrejtőzött és kiment a szenthelyről.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly