capitolul 10
ezeknek utána kedig választa Úr egyebeket is, hetvenkettőt, és bocsátá őket kettőnként az ő színe előtt minden városra és helyre, hova ő jövendő vala.
és mondá nekik: jóllehet, az aratás sok, de a művesek kevesek. kérjétek azért az aratásnak urát, hogy az aratókat bocsássa az ő veteményébe.
menjetek el! íme, én bocsátlak titeket, mint bárányokat farkasok közibe.
azért ne viseljetek valami erszényt, se zsákot, se sarut, és senkinek az úton ne köszönjetek!
valamely házba kedig bementek, először azt mondjátok: békesség ez háznak!
és ha békességnek fia leszen ott, azon megnyugszik a ti békességtek, ha kedig nem, hozzátok tér.
ugyanazon házba kedig maradjatok evén és iván azokat, melyek őnáluk vannak. mert méltó, aki munkálódik, az ő jutalmára. ne járjatok házról házra!
és valamely városba bemenendetek, és fogadandnak titeket, azt egyétek, mit előtökbe tesznek nektek.
és meggyógyítsátok a betegeket, melyek a házba vannak, és mondjátok azoknak: rátok közelget Istennek országa!
valamely városba kedig bemenendetek, és nem fogadandnak titeket, kimenvén az ő utcáin mondjátok:
íme, még a port is, mely ragadott miránk a ti várostokból, letöröljük rátok, demaga azt tudjátok, hogy elközelgett Istennek országa.
mondom nektek, mert Szodomának könnyebben leszen dolguk amaz napon, hogynemmint az városnak.
jaj teneked, Korozain! jaj teneked, Betszaida! mert ha Tírusz és Szidonba lettenek volna a jószágok, melyek lettenek tibennetek, régen ciliciumba és hamuba ülvén bánnák tettüket.
demaga Tírusz és Szidonnak könnyeben leszen az ítéletkoron, hogynemmint nektek.
és te, Kafarnaum! ki égig felmagasztaltattál? pokolig meríttettél alá!
valaki kedig titeket hallgat, engem hallgat, és ki titeket megutál, engemet utál, aki kedig engemet utál, azt utálja, ki engemet bocsátott.
megtérének kedig a hetvenkettő örömmel mondván: Uram, még az ördögökkel is bírunk te nevedbe.
és mondá nekik: látom vala a sátánt, miképpen a villámlást, hogy lehullana mennyországból.
íme, adtam nektek hatalmat lábbal nyomodni kígyókat és skorpiókat és ellenségnek minden tehetségén.
demaga ne örüljetek azon, hogy a gonosz lelkekkel bírtok, de örüljetek, hogy az ti nevetek írván vagyon mennyországba!
az órába megvidula Jézus Szentlélekbe, és mondá: hálát adok neked Uram, mennynek és földnek Atyja, hogy eltitkoltad ezeket az bölcsektől és tudósoktól, és megjelentetted azokat a kisdedeknek. úgy, Atyám, mert úgy volt kellemetes teelőtted.
mindenek adván vannak nekem az én Atyámtól, és senki nem tudja, mi legyen a Fiú, hanem csak az Atya, és ki legyen az Atya, hanem csak az Fiú, és kinek a Fiú akarandja megjelenteni.
és fordula az ő tanítványihoz, s mondá: boldog szemek azok, melyek azokat látják, kiket ti láttok.
mert mondom nektek: sok próféták és királyok akarták azokat látni, melyeket ti láttok, de nem látták, és hallani, melyeket hallotok, de nem halloták.
és íme, egy néminemű törvénytudó felkele kísértvén őtet, és mondá: Mester, mit tegyek, ha az örök életet akarom bírnia?
ő felele neki, s mondá: a törvénybe mi vagyon megírva? miképpen olvasod?
amaz felele, mondá: szeressed a te Uradat, Istenedet a tennen teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erőiddel, és felebarátodat, mint tennenmagadat.
és mondá neki: igazán felelél. azt tegyed, és élsz!
amaz kedig akarván magát igazítani mondá Jézusnak: kicsoda az én felebarátom?
felele kedig Jézus, mondá: egy néminemű ember megyen vala Jeruzsálemből Jerikóba, és találkozék az tolvajokra, kik meg is foszták őtet, és megsebhetvén elmenének holtelevenül hagyván.
történék kedig, hogy egy néminemű pap menne el az úton, és őtet látván elmene mellőle.
azonképpen egy félpap is, mikoron a hely mellett volna, és látná őtet, elmene mellőle.
egy szamaritánus kedig mikoron onnét menne elő, hozzá jöve, és látván őtet megkeserülé,
és hozzá közelítvén bekötözé az ő sebeit beleöntvén olajat és bort, és feltevén azt az ő barmára az istállóba vivé, és gondját viselé.
és másodnapon két pénzt hoza elő, adá az istállósnak, és mondá: ennek gondját viseljed, és valamit többet ráköltendesz, mikoron én megtérendek, megadom neked.
ez három közül azért melyik láttatik neked, hogy felebarátja annak, ki a tolvajokra találkozott volt?
és mondá amaz: aki irgalmasságot tett vele. és mondá neki Jézus: menj el, és te is azonképpen tégy!
lőn kedig, hogy mikoron mennének, és ő bemene egy kastélyba, holott egy asszonyi állat, Márta nevű fogadá őtet az ő házába.
és ennek húgának Mária vala neve, mely ülvén Úrnak lábainál hallgatja vala az ő beszédét.
Márta kedig sürgődik vala az untalan való szolgálatba. ki megálla, és mondá: Uram, nincsen-e neked gondodra, hogy az én húgom csak magamat hagyott szolgálni? azért mondjad neki, hogy segéljen nekem!
és megfelelvén mondá Úr őneki: Márta, Márta, szorgalmatos vagy, és sokfelé háboríttatol.
Mária legjobb részt választá, mely el nem vétetik őtőle.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly