Szent Lukács evangéliuma

capitolul 2


Capitole:


versetul 1

lőn kediglen ez napokba, kimene egy elvégezett dolog Augustus császártól, hogy megszámláltatnék mind ez egész világ.


versetul 2

ez számlálás először lőn Quirinius idejébe, mely Szíriába fejedelem vala.


versetul 3

és elmennek vala mindenek, hogy bevallanák magukat, ki-ki mind az ő városába felmene.


versetul 4

kedig József is Galileából, Názáret városából zsidóságba, Dávidnak városába, ki mondatik Betlehemnek, mivelhogy volna Dávidnak házából és családjából,


versetul 5

hogy bevallaná magát Máriával, neki jegyzett feleségével, mely nehézkes vala.


versetul 6

történék kedig, hogy mikoron ott volnának, beteljesedének az születésnek napjai.


versetul 7

és szülé az ő fiát, elsőszülöttet, és pólyába takargatá őtet, és helyhezteté a jászolba, miérthogy nem vala nekik helyük a házakba.


versetul 8

és valának pásztorok azon tartományokba vigyázván és éjjeli virratásokat virrasztván az ő csordájukon.


versetul 9

és íme, Úrnak angyala fejük felett állapék nekik, és Úrnak világossága körülvilágosítá azokat. és félének nagy félelemmel.


versetul 10

és mondá nekik az angyal: ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely jövendőbe öröm leszen minden népnek:


versetul 11

mert ez mai napon született minekünk az Üdvözítő, ki az Krisztus, Úr, Dávidnak városába.


versetul 12

és ez nektek jele: találtok egy gyermecskét, polyába takartat, a jászolba helyheztettet.


versetul 13

és legottan lőn az angyallal angyaloknak seregének sokasága, kik az Istent dicsérik vala, és mondnak vala:


versetul 14

dicsőség a magasságokba Istennek, és ez földön békesség, emberek között jóakarat!


versetul 15

és lőn, hogy elmenének őtőlük az angyalok mennyországba, és az emberek, a pásztorok szólnak vala őközöttük: menjünk el immár Betlehemig, és lássuk meg azt, amit hallánk, hogy történt, hogy Úr megjelent nekünk!


versetul 16

és eljövének sietvén, és találák Máriát és Józsefet és az gyermecskét, helyheztettet a jászolba.


versetul 17

mikoron kedig látták volna, kihirdették a beszédet, mely mondatott vala nekik az gyermekről.


versetul 18

és mindenek, kik hallják vala, csodálkoznak vala ezeken, melyeket a pásztorok mondnak vala nekik.


versetul 19

Mária kedig ez beszédeket mint magába tartja vala egybehasonlatván az ő szívébe.


versetul 20

és megtérének a pásztorok dicsőítvén és dicsérvén az Úristent mindazokról, kiket láttak vala, olyan módon, mint nekik megmondatott vala.


versetul 21

és minekutána beteljesedének a nyolc napok, hogy az gyermek körülmetéltetnék, hívattaték az ő neve Jézusnak, mely névvel hívattatott vala az angyaltól, még minekelőtte méhébe fogantatnék.


versetul 22

és minekutána Máriának tisztulásának napjai betelének Mózesnek törvénye szerint, vivék Jézust Jeruzsálembe, hogy őtet Úrnak bemutatnák,


versetul 23

miképpen meg vagyon írván Úrnak törvényébe: mert minden férfiú, ki anyjának méhét megnyitja, hívattatik szentnek Istennek,


versetul 24

és hogy megadnák az áldozatot aszerint, mint megmondatott vala Úrnak törvényébe: két gerlicét avagy két galamb fiát.


versetul 25

és íme, vala egy ember Jeruzsálembe, kinek neve Simeon, ez ember igaz és istenfélő vala, várván Izraelnek megvigasztalását, és Szentlélek vala ővele.


versetul 26

és feleletet vett vala Szentlélektől, hogy ő halált nem látna, mígnem először meglátná Úrnak Krisztusát.


versetul 27

és Szentlélek által jöve a templomba. és mikoron a gyermeket, Jézust behoznák az ő szülei, hogy a törvénynek szokása szerint cselekednének őérette,


versetul 28

ő is ölébe vevé őtet, dicséré az Úristent, és mondá:


versetul 29

mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat az te beszéded szerint békével,


versetul 30

mert láták az én szemeim a te üdvösségedet,


versetul 31

melyet szerzettél minden népeknek színe előtt,


versetul 32

világosság népeknek megjelentésére, és a te népednek, Izraelnek dicsőségére.


versetul 33

és az ő atyja és anyja csodálják vala ezeket, kik róla mondatnak vala.


versetul 34

és megáldá Simeon őket, és mondá Máriának, az ő anyjának: íme, adatott ez sokaknak romlására és feltámadására Izrael között, és jelnek, melynek ellene mondatik.


versetul 35

sőt, még az tennen szívedet is általhatja tőr, hogy sok szíveknek gondolati megnyilatkoztassanak.


versetul 36

és vala egy Anna próféta, Fánuel leánya, Áser neméből. ez sokat élt vala, és lakott vala hét esztendeig férjével az ő szüzességétől fogva,


versetul 37

és ez özvegy, olymint nyolcvannégy eztendős vala. mely az templomtól el nem távozik vala szolgálván éjjel és nappal böjtökkel és imádságokkal.


versetul 38

és ez is ugyanazon órába odajutván azon módon vallást teszen vala Úrról, és szól vala mindeneknek felőle, kik várják vala a megváltást Jeruzsálembe.


versetul 39

és hogy mindeneket elvégezének Úrnak törvénye szerint, Galileába térének az ő városukba, Názáretbe.


versetul 40

a gyermek kedig növekedik és erősül vala lélekbe, beteljesedik vala bölcsességgel, és Istennek malasztja vala ővele.


versetul 41

és az ő szülei felmennek vala esztendőnként Jeruzsálembe húsvét napjára.


versetul 42

és mikoron lett volna tizenkét esztendős, ők Jeruzsálembe az ünnepnapnak szokása szerint felmenvén,


versetul 43

és ott a napok elvégezvén, mikoron megtérnének, a gyermek Jézus megmarada Jeruzsálembe, és meg nem ismerék az ő szülei,


versetul 44

hanem azt alíták, hogy az társasággal volna. jövének egy napi járóföldet, és keresik vala őtet az ő rokoni és ismerői között.


versetul 45

és mikoron meg nem találnák, megtérének Jeruzsálembe keresvén őtet.


versetul 46

és történék harmadnap után, hogy megtalálák őtet a templomba, hogy az doktorok között ülne hallgatván azokat, és kérdvén őket.


versetul 47

elálmélkodnak vala kedig mindnyájan, kik őtet hallják vala, az ő bölcsességén és feleletin.


versetul 48

és mikoron őtet látták volna, megcsodálkozának rajta, és mondá az ő anyja neki: fiam, miért tettél velünk így? íme, a te atyád és én bánkódván keresünk vala tégedet.


versetul 49

és mondá nekik: mire hogy engemet kerestek volt? avagy nem tudjátok vala-e, hogy nekem, ami Atyám dolga, abba kell járnom?


versetul 50

és ők nem érték meg ez beszédet, melyet szóla nekik.


versetul 51

és alámene velük, és jöve Názáretbe, és vala az ő birtokuk alá adatott. az ő anyja kedig tartja vala mind ez beszédeket szívébe.


versetul 52

és Jézus növekedik vala bölcsességgel és idővel és malaszttal Istennél és embereknél.

Capitole:


Cărți