capitolul 6
történék kedig, hogy másodelső szombaton veteményeken menne által, és az ő tanítványi szaggatják vala a búzafejeket, és megeszik vala kezük között megnyomogatván.
az farizeusok közül kedig némelyek mondnak vala nekik: mire művelitek azt, amit nem szabad művelni szombatokon?
és megfelelvén Jézus mondá nekik: azt sem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikor ő is megéhezett volt, és azok, kik vele valának?
mi módon bement Istennek házába, és az oltárra való kenyereket vette, és megette, még azoknak is ada benne, kik vele valának, melyeket nem szabad vala egyebeknek enni, hanem csak az papoknak?
és mond vala nekik: ura Embernek Fia még az szombatnak is.
lőn kedig a más szombaton is, hogy bemenne a zsinagógába, és tanítana. holott vala egy ember, kinek a jobb keze megaszott vala.
rá őriznek vala kedig az írástudók és az farizeusok, ha szombaton meggyógyítaná azt, hogy találnának, honnét megfeddének őtet.
ő kedig tudja vala az ő gondolatukat, és mondá az embernek, kinek aszú keze vala: kelj fel, állj ide középre! amaz felkele, odaálla.
mondá azért Jézus őhozzájuk: kérdlek titeket, melyik alkalmasb szombaton, jól tenni-e, avagy gonoszul tenni, lelket megtartani-e, avagy elveszteni?
és mind elnézvén őket mondá az embernek: nyújts ki kezedet! amaz kinyújtá, és lőn az ő keze ép, mint az másik.
ők kedig megtelének esztelenséggel, és arról szólnak vala őköztük, mit tennének Jézusnak.
lőn kedig az napokba, kimene a hegyre imádkozni, és az éjet Istennek imádságával viszi vala ki.
és mikoron nappal lett volna, hozzá hívá az ő tanítványit, és választa tizenkettőt őközülük, kiket apostoloknak neveze:
Simont, kit Péternek is neveze, és Andrást, az ő atyafiát, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, ki hívatik Zélótának,
és Júdást, mely Jakabé, és Júdás kariótit, ki ugyanazon áruló vala.
és alámenvén velük megálla egy egyenes helyen, és az ő tanítványinak serege, és az népeknek bőséges sokasága mind teljes zsidóságból és Jeruzsálemből és a tenger mellől, Tírusz és Szidonból, kik jöttenek vala,
hogy hallanák őtet, es megvigasztatnának az ő kórságukból, és kik gyötretnek vala a förtelmes lelkektől, meggyógyulnak vala.
és minden sereg akarja vala őtet illetni, mert jószág származik vala őbelőle, és mindeneket megvigaszt vala.
és ő felemelvén szemeit az ő tanítványihoz mond vala: boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Istennek országa.
boldogok, kik éheztek, mert megelégíttettek. boldogok, kik sírtok, mert nevettek.
boldogok lesztek, mikoron gyűlölnek titeket emberek, és elválasztnak titeket, és gonosznak ítélnek, és utálatos leszen a ti nevetek, miképpen gonosz, Embernek Fiáért.
örüljetek az napon, és vigadjatok, mert íme, a te jutalmatok sok mennyországba! ezenképpen tesznek vala a prófétáknak is az ő atyjuk.
demaga jaj tinektek, gazdagoknak, mert megvagyon a ti örömötök!
jaj tinektek, kik megelégedve vagytok, mert éheztek! jaj tinektek, kik mostan nevettek, mert sírtok és zokogtok!
jaj nektek, mikoron dicsérnek titeket minden emberek, mert az ő atyjuk ezent művelik vala a hamis prófétáknak!
mert mondom nektek, kik ezt halljátok: szeressétek a ti ellenségteket, jól tegyetek azokkal, kik gyűlölnek titeket!
jót mondjatok, kik gonoszt mondnak nektek, és imádkozzatok azokért, kik hamisan kereskednek rajtatok!
aki egy felől arcul ver, add neki más felől is! és attól, aki a palástot elveszi, a köntöst se tilts meg!
mindennek, ki rajtad venni akar, adj, és attól, ki elveszi, ami tied, vissza ne kérd!
és valami módon akarjátok, hogy tegyenek tinektek, emberek, ti is azonképpen tegyetek velük!
és ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert a bűnösök is szeretik azokat, kik őket szeretik.
és ha jól tesztek azokkal, kik veletek jól tesznek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert az bűnösök is azt művelik.
és ha kölcsönadandotok azoknak, kiktől remélitek, hogy ti is vesztek, micsoda hálálás vagyon nektek? mert a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy hasonlatosokat vegyenek.
sőt, inkább szeressétek a ti ellenségteket, és jól tegyetek, és kölcsönadjatok semmit onnét ne remélvén, és leszen a ti jutalmatok sok, és lesztek a Magasságosnak fiai, mert ő kegyelmes mind a hálálatlanokhoz s mind a gonoszokhoz.
legyetek azért irgalmasok, miképpen a ti mennyei Atyátok is irgalmas!
ne ítéljetek, s nem ítéltettek! ne kárhoztassatok, s nem kárhoztattok! megbocsássatok egyebeknek, nektek is megbocsáttatik!
adjatok, adatik nektek is: jó mértéket, teljest, megtömöttet és kifolyót adnak a ti kebeletekbe. mert bizonyával azon mértékkel, mellyel mérendetek, mérnek nektek is.
és mond vala őnekik hasonlatosságot: nemde a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten a verembe esnek-e?
a tanítvány nincsen feljebb a mesternél, tökéletes leszen kedig minden, ha olyan leszen, mint az ő mestere.
miért kedig hogy meglátod a szálkád atyádfia szemébe, a tőkét kedig, mely a tennen szemedbe vagyon, nem veszed eszedbe?
avagy mint mondhatod atyádfiának: atyámfia, hadd vessem ki a szálkát, mely a te szemedbe vagyon! tennenmagadat kedig nem látod a tőkét szemedbe? képmutató, vesd ki először a tőkét szemedből, és azután nézd meg a szálkát, ki atyádfia szemébe vagyon, hogy kivessed onnét.
mert nem jó fa az, amely jó gyümölcsöt nem teremt, sem gonosz fa, amely jó gyümölcsöt teremt.
mert minden fa az ő gyümölcséről ismertetik meg. mert a tövisekről nem szednek fügét, sem a csipkéről nem szednek szőlőt.
a jó ember az ő szívének jó kincséből jót ad, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből gonoszt ad. mert embernek szája a szívnek bőségéből szól.
mi dolog kedig, hogy hívtok engemet: Uram, Uram! és nem teszitek, amit mondok?
valaki énhozzám jő, és hallja az én beszédimet, és megműveli, megmutatom nektek, kihez legyen hasonlatos.
hasonlatos az olyan emberhez, mely házat épít, és mély ásást teszen, és az fundamemtumot kősziklán veti. mikoron kedig áradás leszen, a víz az oldalát csapja az háznak, de el nem indíthatja onnét, mert kősziklán vagyon felrakva.
aki hallja kedig, s nem műveli, hasonlatos az olyan emberhez, ki házat építette a földön fundamentuma nélkül. melyre a víz ráütközék, és mindjárast elomla, és az háznak romlása nagy lőn.