capitolul 20
lőn kedig az napoknak egyikén, hogy mikoron ő a templomba tanítana, és evangéliumot hirdetne, egybegyűlének a papi fejedelmek és az írástudók a fő népekkel,
és szólának Jézusnak mondván: mondd meg nekünk, micsoda hatalommal műveled ezeket? és ki adta neked ez hatalmat?
felele kedig Jézus, monda nekik: én is kérdek egyet valamit tőletek, feleljetek meg nekem!
Jánosnak keresztelése mennyből volt-e vagy emberektől?
amazok kedig gondolják vala magukba mondván: ha azt mondjuk, hogy mennyből, fogja mondani, mire nem hittetek tehát neki?
ha kedig azt mondjuk, hogy emberektől, ez teljes község megkövez minket, mert bizonnyal tudják, hogy János próféta volt volna.
és azt felelék, hogy nem tudnák, honnet volna.
monda Jézus is, én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal művelem ezeket.
kezde kedig mondani a köznépnek ez példabeszédet: egy néminemű ember szőlőt palántála, és azt helyhezteté művesek kezébe. és őmaga messze lőn sok ideiglen.
és mikoron alkalmas ideje volna, elbocsátá szolgáját a művesekhez, hogy a szőlőnek gyümölcséből adnának neki. kik azt megvervén üresen bocsáták el.
és ismét másik szolgáját küldé el, amazok kedig azt is megverék, bosszúkkal illeték, és üresen bocsáták.
mégis elbocsátá a harmadikat is, de az művesek azt is megsebhetvén kiveték.
monda kedig a szőlőnek ura: mit tegyek? elbocsátom az én szerelmes fiamat, netalántán mikoron ezt látják, tisztelvén félik.
melyet mikoron a művesek láttanak volna, gondolák magukba mondván. ihon, akié az örökség, gyere, öljük meg őtet, hogy mienk legyen az örökség.
és őtet a szőlő kívül vetvén megölék. mit teszen azért azoknak a szőlőnek ura?
eljő, elveszti ez műveseket, és az szőlőt egyébnek adja. melyet mikoron amazok hallottanak volna, mondanak: távol legyen az.
ő kedig rájuk tekinte, és monda: micsoda az, ami írván vagyon? az követ, melyet a rakók nem jónak ítéltenek, az tétetett az szegletre fő helyen.
minden, valaki esik a kőre, megrontatik, akire kedig esik, megtöri őtet.
és igyekeznek vala a papi fejedelmek és az írástudók, hogy ugyanaz órába kezüket rávetnék, de félének a községtől. mert megismerék, hogy őróluk mondotta volna a hasonlatos beszédet.
és hozzá hallgatván bocsátanak őhozzá hitetőket, kik magukat igaznak tettetnék, hogy megfognák őtet beszédéből, és beadnák az fejedelemnek, és ki az után való fő ember vala.
és kérdék őtet mondván: Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, de Istennek útjára igazán tanítasz,
kell-e nekünk adót adnunk császárnak avagy nem?
Jézus kedig megtekintvén az ő csalárdságukat monda: mit kísértetek engemet?
mutassátok meg nekem az pénzt, kié a kép és az körül való írás rajta? felelének, és mondanak: császáré.
monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
és nem feddheték meg az ő beszédét a nép előtt, hanem elcsodálkozának az ő feleletén, és csendesbe lőnek.
járulanak kedig nékik őhozzá a szadduceusok közül, kik azt mondják, hogy nincsen a feltámadás, és kérdék őtet mondván:
Mester, Mózes írta nekünk, hogyha valamelyikőnknek atyjafia meghal, kinek felesége vagyon, és ez magzat nélkül hal meg, tehát atyjafia vegye az ő feleségét, hogy magot támasszon atyjafiának.
valának azért hét atyjafiak, és az első megnőzék, és meghala magzat nélkül.
és az asszonyt vevé a másik, az is magzat nélkül hala meg.
az harmadik is elvevé, és azonképpen mind heten, mégsem hagyának magzatot.
legutolszor meghala az asszony is.
azért a feltámadásnak idején őközülük melyik felesége leszen? mert mind a hété volt.
és Jézus felelvén monda nekik: ez világnak fifi vesznek feleséget és adnak is házasságra,
de azok, kik méltók lesznek az világra és a feltámadásra halottaiból, sem meg nem nőznek, sem valakit férjnek nem adnak,
mert továbbá meg nem halhatnak, hanem angyalokhoz lesznek hasonlatosok, miérthogy a feltámadásnak fiai.
hogy kedig a halottak feltámadjanak, Mózes is megmutatta az csipke mellett, mikoron mondja az ÚrIstent Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istenének.
az Isten kedig nem a holtaknak Istene, hanem az előknek, mert azok mind élnek.
felelének kedig az írástudók közül némelyek, és mondanak: Mester, jól mondád.
és továbbá nem merik vala őtet kérdeni valamin.
monda kedig nekik: miképpen mondják a krisztust Dávid fiának lenni?
ha Dávid is a zsoltárkönyvbe azt mondja: monda Úr az én Uramnak, ülj az én jobbom felől,
mig vetem az te ellenségeidet lábad alá zsámolyszéknek?
Dávid azért urának hívja őtet, mi módon ő fia tehát.
mind az nép hallására kedig monda az ő tanítványainak:
megőrízzétek magatokat az írástudóktól, kik akarnak járni hosszú ruhába, és azt szeretik, hogy köszönjenek nekik a vásárt, és hogy első székük legyen a zsinagógákba, és az lakodalomba első ülésük.
kik benyelik az özvegyeknek házát, hosszú imádságot tettetvén. ezek nagyobb kárhozatot vesznek.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly