Szent Lukács evangéliuma

capitolul 13


Capitole:


versetul 1

valának kedig nekik az időbe ott, kik megjelentenék neki a galileabelieknek dolgát, mi módon Pilátus az ő vérüket elegyítette volna az ő áldozatukkal.


versetul 2

és felelvén mondá nekik: azt alítjátok-e, hogy ez galileabeliek minden egyéb galileabelieknél bűnösbek voltanak, miért ilyeneket szenvedtenek?


versetul 3

nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartandotok mindnyájan, olyan módon vesztek el,


versetul 4

miképpen amaz tizennyolc, kikre rájuk szakada a torony Siloámba, és megölé őket. azt alítjátok-e, hogy azok bűnösbek voltanak minden embereknek felette, kik Jeruzsálembe lakoznak vala?


versetul 5

nem, de mondom nektek, hogyha penitenciát nem tartotok, mind azon módon elvesztek.


versetul 6

mondja vala kedig nekik imez hasonlatosságot: egy embernek fügefája vala elpalántálva szőlőjébe, és eljöve keresvén gyümölcsöt rajta, s nem talála.


versetul 7

és mondá a szőlőművesnek: ím, immár három esztendeje vagyon, mitől fogva eljövék keresvén gyümölcsöt ez fügefán, és nem lelek. vágd ki azért őtet! mire foglalja itt hiába a földet?


versetul 8

de a műves felele és mondá: uram, hagyj békét neki ez esztendőbe is, még megásom körüle a földet, és megganéjozom,


versetul 9

és ha gyümölcsöt teremt, jó, ha nem, jövendőre bátor kivágjad őtet!


versetul 10

tanít vala kedig az ő zsinagógájukba szombatokon,


versetul 11

és íme, egy asszonyi állat, kibe vala betegségnek lelke tizennyolc esztendeig, ez meggörbedett vala, és semmi módon fel nem nézhet vala.


versetul 12

melyet mikoron Jézus látott volna, hozzá hívá, és mondá neki: asszony, megszabadultál a te betegségedből.


versetul 13

és kezét ráveté, mely legottan feligazula, és dicsőíti vala Istent.


versetul 14

felelvén kedig ki az zsinagóga fejedelmi közül legnagyobb vala, bosszankodván, hogy Jézus szombaton gyógyított volna, mond vala a seregnek: hat napok vannak, melyeken munkálkodni kell. azért az napokon jöjjetek ide, hogy megvigasztassatok, és ne szombat napon!


versetul 15

felelvén kedig Úr őneki mondá: képmutatók, nem oldja-e el valamelytek ökröt és szamarat a jászoltól szombaton, hogy megitassa?


versetul 16

ezt kedig, ki Ábrahámnak leánya, melyet a sátán megkötött tizennyolc esztendeig, nem kellett-e megoldni ez kötélből szombat napon?


versetul 17

és mikoron ezt mondaná, igen megszégyenlik vala magukat az őellene szólók mindnyájan. és mind az nép örül vala, teljes mindazokon, kik őtőle lesznek vala nagy dicsőséggel.


versetul 18

mond vala azért: mihez Istennek országa hasonlatos? és mihez hasonljuk azt?


versetul 19

hasonlatos a mustármaghoz, melyet ember vevén elveté az ő kertjébe, és felnöve, és lőn nagy fává, és az egy madarak nyugovának az ő ágain.


versetul 20

mihez ítélém hasonlatosnak Istennek országát?


versetul 21

hasonlatos a kovászhoz, melyet az asszonyi állat vevén elrejt három mérték lisztbe, mégnem mindenestől fogva megkel.


versetul 22

és megyen vala városok és kastélyok által tanítván es utat tevén Jeruzsálembe.


versetul 23

mondá kedig egy neki: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? ő kedig mondá nekik:


versetul 24

igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak bemenni és nem lehet.


versetul 25

mikoron kedig bemenend a családos ember, beteszi az ajtót, és kezdetek kívül állani és zörgetni az ajtón mondván: uram, uram, nyisd meg nekünk! és felelvén mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok.


versetul 26

akkoron kezditek mondani: teelőtted ettünk és ittunk, és a mi utcánkon tanítottál.


versetul 27

és mond nekik: nem tudom, honnét valók vagytok. távozzatok el éntőlem, álnokságnak művelkedői!


versetul 28

ott leszen a siralom és fogaknak csikorgatása, mikoron látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat Istennek országába, titeket kedig onnét kiűzetni.


versetul 29

és jönnek napkelet és napnyugat felől, dél és észak felől, és letelepednek Istennek országába.


versetul 30

és íme, utolsók lesznek, akik elsők, és elsők, kik utolsók lesznek.


versetul 31

azon napon járulának a farizeusok közül nekik őhozzá mondván neki: menj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni!


versetul 32

és mondá neki: menjetek el, mondjátok meg annak a rókának: íme, ördögöket űzök, és egészségeket végezek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.


versetul 33

demaga szükség nekem ma és holnap és a következő napon járnom, mert nem lehet prófétának elveszte Jeruzsálem kívül.


versetul 34

Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád bocsáttatnak! mennyiszer akartam egybegyűjteni az te fiaidat, miképpen a madár az ő fészkét az ő tollai alá, és nem akarád!


versetul 35

íme, hagyattatik nektek az ti házatok pusztán. mondom kedig nektek, hogy nem láttok engemet addig, mégnem eljő, mikoron azt mondjátok: áldott, ki jött Úrnak nevébe!

Capitole:


Cărți