Sámuel második könyve
capítulo 2
verso 1
Ezek után Dávid megkérdezte Jahvét: Fölmenjek-é Júdának valamelyik városába? Jahve ezt felelte neki: Menj föl! – Hová menjek föl? – kérdezte Dávid, s felelt ő: Hebronba.
verso 2
Fölmentek hát oda Dávid s két felesége is, tudniillik a jezréeli Achinoám, és Abigail a karmeli Nábál felesége.
verso 3
A vele levő embereket is fölvitte Dávid, kit-kit házával együtt és ott laktak Hebron városaiban.
verso 4
Majd eljöttek Júda férfiai, és Júda házán királlyá tették Dávidot. Aztán jelentést tettek Dávidnak arról, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
verso 5
Dávid erre követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz. Ezt üzente nekik: Jahve áldottai vagytok, hogy azt a kegyeletet gyakoroltátok uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt!
verso 6
Most hát Jahve is tegyen veletek kegyelmesen és hűséggel! De én is jót akarok tenni veletek azért, hogy ezt a dolgot cselekedtétek.
verso 7
Szilárdítsátok meg hát kezeteket, s legyetek erősek, hogy meghalt uratok. Engem meg Júda háza királlyá kent fel maga fölé.
verso 8
Abnér, a Nér fia, ki Saul hadseregének fővezére volt, fogta Saul fiát, Isbósetet, átvitte Machánaimba,
verso 9
és királyává tette Gileádnak, az asszuriaknak, Jezreelnek, Efraim fölé, Benjámin fölé és egész Izrael fölé.
verso 10
Saul fia, Isboset negyven éves volt, amikor Izraelen király lett, s két évig uralkodott. Csak Júda háza követte Dávidot.
verso 11
Szám szerint az az idő, amelyen át Dávid Júda házán Hebronban király volt, hét év volt és hat hónap.
verso 12
Nér fia, Abnér és Saul fiának, Isbósetnek emberei Machanaimból felvonultak Gibeonba.
verso 13
Ceruja fia, Joáb és Dávid emberei is kivonultak, s Gibeon tavánál találkoztak azokkal. Egyik a tavon innen, másik a tavon túl telepedett meg.
verso 14
Abnér akkor felszólította Jóábot: Keljenek fel, az ifjak és tornázzanak előttünk. – Keljenek föl – mondotta Joáb.
verso 15
Föl is keltek, s által mentek Benjáminból és Saul fia, Isbóset részéről tizenketten és Dávid szolgái közül tizenketten.
verso 16
Erre fejénél fogva ki-ki megragadta felebarátját és kardját oldalába döfte. Úgyhogy együtt elestek. Elnevezték azt a helyet az éles kardok telkének. Gibeonnál van ez.
verso 17
Aznap igen kemény lett a harc. Abnér és Izrael férfiai vereséget szenvedtek Dávid szolgáival szemben.
verso 18
Ott volt Ceruja három fia is: Joáb, Abisai és Aszáhél. Aszáhél könnyű lábú volt, mint a mezőn a gazellák.
verso 19
Aszáhél Abnért üldözni kezdte, sem jobbra, sem balra nem tért ki Abnér nyomából.
verso 20
Abnér hátrafordult és azt mondta: Te vagy az Aszáhél? – Én! – felelte az.
verso 21
Térj ki jobbra vagy balra – mondta neki Ábner – válassz magadnak a legények közül egyet és vedd el annak holmiját!
verso 22
Aszáhél azonban nem akart elállni mögüle. Abnér újra kérlelte Aszáhélt: Menj el mögülem! Miért sújtanálak a földre? Hogyan nézzek majd testvérednek, Joábnak szemébe?
verso 23
De mikor az vonakodott odább állni, Abnér a dárdáját hátrafelé a hasába döfte, úgyhogy a dárda hátul jött ki. Erre az ott, ahol volt leesett és meghalt. Történt aztán, hogy mindenki megállott, aki arra a helyre ment, ahol Aszáhél elesett és meghalt.
verso 24
Joáb és Abisai üldözőbe vették Abnért, s naplementekor Ammá magaslatáig érkeztek, mely szemben van azzal a hellyel, ahol a Gibeon pusztájának útja kiindul.
verso 25
Közben Benjámin fiai Abnér nyomában összegyülekeztek, egy zárt kötelékké váltak, s egy halom tetején megállottak.
verso 26
Ekkor Abnér odakiáltott Joábhoz: Hát örökké faljon a kard? Nem tudod, hogy ennek a vége igen keserű lesz? Meddig nem szólsz a népnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?
verso 27
Joáb ezt felelte: Ahogy az Isten él, oly biztos, hogy ha nem szólsz, csak reggel hagyta volna abba a nép minden tagja testvéreinek üldözését.
verso 28
Erre Joáb megfúvatta a kürtöt, mire megállott az egész nép s nem üldözte tovább Izraelt, nem folytatta tovább a háborút.
verso 29
Abnér és emberei a pusztaságon át vonultak el, azon az egész éjjelen menetelve. Azután átkeltek a Jordánon és átmenvén az egész bevágáson, Machanaimba értek.
verso 30
Joáb is visszatért Abnér üldözéséből; majd összegyűjtötte az egész népet és a szemlén Dávid emberei közül tizenkilenc ember hiányzott és Aszáhél.
verso 31
Benjáminból és Abnér emberei közül Dávid szolgái többet vágtak le, úgyhogy háromszázhatvan ember volt a halott.
verso 32
Aszáhélt aztán fölszedték és atyja sírjába eltemették, mely Bethlehemben van. Joáb és emberei egész éjjel mentek és Hebronban pitymallott rájuk.
Libros
