Sámuel második könyve
capítulo 3
verso 1
Saul háza között és Dávid háza között hosszú háború kezdődött, miben Dávid mindig erősebb lett, Saul háza pedig mindig jobban elgyengült.
verso 2
Hebronban fiai születtek Dávidnak: a jezréeli Achinoámtól született a legidősebb, Ammon.
verso 3
Ennek párja volt Kilöáb Abigailtól, a kármeli Nábál feleségétől. A harmadik Absolon volt, Maaka fia, ki Talmainak, Gesur királyának leánya volt.
verso 4
negyedik Adónia volt, Haggit fia. Az ötödik Abitál fia, Söfatja.
verso 5
A hatodik Jitröám volt, Eglától, a Dávid feleségétől. Ők születtek Dávidnak Hebronban.
verso 6
Mialatt Saul háza között és Dávid háza között a háború dúlt, Abnér erősen állott a Saul háza mellett.
verso 7
Volt Saulnak egy ágyasa, kinek neve Ricpa volt. Ajjá leánya volt. Isbóset egyszer számon kérte Abnértől: Miért mentél be Atyám ágyasához?
verso 8
Abnér nagy haragra gyulladt Isbóset szavai miatt. – Júdából való ebfej vagyok én? – kérdezte – Én most kegyelmet gyakorlok atyádnak, Saulnak házával testvérei és társai iránt, téged sem juttattalak Dávid kezére, s te ugyanekkor számon kéred tőlem ennek az asszonynak a bűnét?
verso 9
Így, meg úgy tegyen Isten Abnérral, s folytassa ezzel-azzal, ha én nem cselekszem úgy Dáviddal, ahogy azt neki Jahve esküvel ígérte.
verso 10
Át fogom vinni Saul házától a királyságot s fölállítom Dávid trónusát Izrael és Júda fölé Dántól Bérsebáig!
verso 11
Az pedig egyetlen szót sem bírt visszafelelni, annyira félt tőle.
verso 12
Abnér erre követeket küldött a maga nevében Dávidhoz ezzel az üzenettel: Kié legyen az ország? Üzente: Köss szövetséget velem, s akkor a kezem veled lesz, hogy visszafordítsam hozzád egész Izraelt.
verso 13
Az így felelt: Jól van! Megkötöm veled a szövetséget! Csak egy dolgot kérek tőled, ezt: ne lásd addig az arcomat, amíg előmbe nem hozod Saul leányát, Mikált. Úgy jössz el látni arcomat!
verso 14
Saul fiához, Isbósethez is követeket küldött Dávid, azt üzenve: Add ide feleségemet, Mikált, akit ezer filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak!
verso 15
Isbóset erre elküldött, hogy elvegye őt férjétől, Láis fiától, Paltiéltől.
verso 16
A férje folyton sírva ment utána Bachurimig. Ott Abnér ezt mondta neki: Eredj, térj vissza; és visszatért.
verso 17
Abnér ezután megbeszélést tartott Izrael véneivel. – Már régen arra igyekeztetek – mondta, hogy Dávidot királlyá tegyétek magatokon.
verso 18
Most tegyétek meg! Hisz Jahve szólt Dávidhoz: szolgám, Dávid keze által szabadul meg népem, Izrael a filiszteusoknak és összes ellenségeinek kezéből!
verso 19
Benjáminnak is fülébe beszélt Abnér, sőt elment Hebronba is, hogy Dáviddal közvetlenül beszéljen mind arról, amit jónak látott egész Izrael és Benjámin egész háza.
verso 20
Mikor Abnér és vele húsz ember Hebronba mentek Dávidhoz, Dávid Abnérnak és a vele levő húsz embernek lakomát rendezett.
verso 21
Abnér így szólt Dávidhoz: Elindulok s uramhoz, a királyhoz egybegyűjtöm egész Izraelt, hogy veled szövetséget kössenek –akkor aztán király lehetsz egész Izraelen, ahogy lelked kívánja! Dávid erre elbocsátotta Abnért s az békességgel elment.
verso 22
Dávid szolgái és Joáb éppen hogy portyázásból tértek haza és sok zsákmányt hoztak magukkal, amikor Abnér már nem tartózkodott Dávidnál, hanem az elbocsátotta őt és békességgel ment.
verso 23
Joáb és az egész vele levő sereg még menet közben voltak, amikor jelentették neki: Nér fia, Abnér a királyhoz ment, az elbocsátotta őt és most békességgel megy.
verso 24
Joáb ekkor bement a királyhoz és így szólt hozzá: Mit cselekedtél? Abnér eljött hozzád: miért, hogy elbocsátottad, hogy békességgel menjen el?
verso 25
Nem ismered a Nér fiát, Abnért, hogy csak azért jött, hogy félrevezessen, hogy megtudja ki-, s bejárásodat, s kitudja mindazt, amit tenni szándékozol?
verso 26
Ezzel Joáb kiment Dávidtól s követeket küldött Abnér után, akik visszahozták őt, a Szirá kútjától. De Dávid nem tudott róla.
verso 27
Mikor Abnér visszatért Hebronba, Joáb félrevonta őt a kapuközben, hogy csendben beszéljen vele és ott potrohán döfte, úgy hogy meghalt, testvérének, Aszáhélnek véréért.
verso 28
Mikor Dávid utólag a dolgot meghallotta, így szólt: Én és királyságom ártatlanok vagyunk a Nér fiát, Abnért illetőleg örökre, Jahve által!
verso 29
Hulljon a felelősség Joáb fejére és atyja egész házára! Joáb házából ne vesszen ki a vérfolyásos, a bőrpoklos, a mankóra támaszkodó, a kardtól eleső, s a kenyérben szűkölködő!
verso 30
Joáb és testvére, Abisai azért gyilkolták meg Abnért, mert az a gibeoni csatában megölte testvérüket, Aszáhélt.
verso 31
Dávid ekkor elrendelte Joábnak, és az egész vele levő népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, öltsetek zsákruhát és tartsatok gyászt Abnér előtt. Maga Dávid király ment a halottas ágy után.
verso 32
Mikor Abnért Hebronban eltemették, Dávid hangos szóval sírt Abnér sírja előtt, és sírt az egész nép.
verso 33
Dávid aztán halotti siratót mondott Abnérra: Hát úgy kellett Abnérnak meghalnia, mint egy istentagadó bolondnak?
verso 34
Kezed nem volt megkötve, lábadat nem verték bilincsbe: mégis, mint ahogy a körülmetéletlenek fiai előtt esnek el, úgy estél te el! S az egész nép tovább sírt rajta.
verso 35
Még állt a nap, amikor az egész sokaság Dávidnak ment, hogy ebédeljen meg. De Dávid megesküdött: Így, meg úgy tegyen velem Isten, s úgy folytassa, ha a naplemente előtt kenyeret vagy bármit is megízlelek!
verso 36
A nép meredten nézte, s jónak látták mindazt, amit a király tett; tetszett az az egész népnek!
verso 37
Azon a napon megtudta az egész nép és egész Izrael, hogy nem a királytól indult ki, hogy megöljék a Nér fiát, Abnért.
verso 38
Szolgáihoz pedig így szólt a király: Tudjátok-e, hogy ezen a napon egy fejedelem, egy nagy ember esett el Izraelben?
verso 39
Én gyenge voltam ma, bár fölkent király vagyok; ezek az emberek, a Cerujja fiai pedig kemélyebbek voltak nálam. Fizessen Jahve annak, aki a gonoszt tette, gonoszsága szerint!
Libros
