Sámuel második könyve
capítulo 11
verso 1
Történt, hogy az esztendő fordulásakor, abban az időben, amikor a királyok ki szoktak vonulni, Dávid újra elküldte Joábot és vele szolgáit, valamint egész Izraelt. Pusztították Ammón fiait, ostrom alá fogták Rabbát. Dávid ezalatt Jeruzsálemben maradt.
verso 2
Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről és a királyi palota tetején járkált, a tetőről egy fürdő asszonyt pillantott meg, ki igen szép arcú volt.
verso 3
Dávid elküldött, s utána kérdeztetett az asszonynak. Azt mondták neki, hogy Eliáb leánya, Betsabe az, a chitti Urijá felesége.
verso 4
Dávid aztán követeket küldött érte s elhozatta. S az asszony bement hozzá és ő vele hált. Miután tisztátalanságából megtisztult, az asszony hazament.
verso 5
Mikor az asszony viselős lett, elküldött, s megizente Dávidnak: viselős vagyok!
verso 6
Dávid akkor odaüzent Joábhoz: Küldd hozzám Uriját, a chittit, mire Joáb Uriját Dávidhoz küldötte.
verso 7
Mikor Urijá bement hozzá Dávid megkérdezte: Jól megy-e a sora Joábnak meg a népnek? Jól folyik-e a háború?
verso 8
Majd ezt mondta Dávid Urijának: Eredj alá házadba és mosd meg lábaidat! Mikor Urijá kiment a király házából, a király ajándéka követte.
verso 9
Urijá azonban a király összes szolgálóival együtt a király ajtajánál feküdt le, s nem ment le a házába.
verso 10
A dologról jelentést tettek Dávidnak: Urijá nem ment le a házába! Erre Dávid beszélt Urijával: Te útról érkeztél meg, miért nem mégy alá házadba?
verso 11
Urijá így felelt Dávidnak: A láda, Izrael és Júda sátrakban laknak; uram, Joáb és szolgái künn a mezőn táboroznak: én meg menjek a házamba enni, inni, feleségem mellé feküdni? Amily biztos, hogy élsz te és a lelked, oly bizonyos, hogy nem teszem meg ezt a dolgot!
verso 12
Dávid ezt válaszolta: mára térj ide vissza, holnaptól fogva elbocsátalak!
verso 13
Urijá hát aznap Jeruzsálemben maradt, másnap aztán meghívta Dávid, hogy előtte egyék és igyék. Majd leitatta őt, de mikor este kiment, fekhelyét ura szolgái közt kereste, haza nem ment.
verso 14
Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Urijával.
verso 15
Ezt írta a levélben: Állítsátok Uriját a legerősebb harccal szemben, aztán menjetek el mögüle, hadd vágják le, s hadd haljon meg!
verso 16
Joáb tehát a város ostromlásakor Uriját olyan helyre állította, amelyről tudta, hogy ott erős vitézek vannak.
verso 17
Mikor a városbeliek előjöttek, hogy Joáb ellen harcoljanak, a nép közül a Dávid szolgáiból némelyek elestek és a chitti Urijá is meghalt.
verso 18
Mikor Joáb jelentést küldött az összes harci dolgokról Dávidnak.
verso 19
Ezt a parancsot adta a követnek: Ha abbahagytad a harci jelentés elmondását a királynak,
verso 20
s megtörténnék, hogy a király haragja fölgyullad, s azt mondaná neked: Miért mentetek közel a városhoz a harcban, nem tudtátok, hogy a falról nyilazni fognak?
verso 21
Ki ölte meg Jerubbóset fiát, Abiméleket? Nem egy asszony dobott rá a falról egy felső malomkövet úgy, hogy Tébecbn meghalt? Akkor szólj így: szolgád, a chitti Urijá is meghalt!
verso 22
Mikor a követ elment, bement a királyhoz, s mindazt elmondta a királynak, amivel Joáb őt küldte.
verso 23
S azt is elmondta a követ Dávidnak, hogy azok a férfiak erősebbek voltak nálunk; amikor kijöttek ellenünk a mezőre, nekünk a kapu-bejáratig kellett őket követnünk.
verso 24
Akkor az íjászok szolgáidra lőttek, s meghaltak egyesek a király szolgái közül és szolgád, a chitti Urijá is meghalt.
verso 25
Dávid így szólt a követhez: Ezt mondd Joábnak: Ne lásd olyan rossznak ezt a dolgot, mert a kard majd így, majd úgy pusztít; ellenkezőleg, erősítsd meg a város ostromát, míg azt le nem rombolod. Így szilárdítsd meg őt!
verso 26
Mikor Urijá felesége meghallotta, hogy meghalt a férje Urijá, gyászolni kezdte urát.
verso 27
Mikor a gyász ideje elmúlt Dávid érte küldött s házába hozatta. A felesége lett, s ez fiat szült neki. De a dolgot, amelyet Dávid tett, rossznak látta Jahve.
Libros
