Sámuel második könyve
capítulo 15
verso 1
Ezek után történt, hogy Absolon szekeret és lovakat szerzett magának, továbbá ötven férfit, hogy előtte fussanak.
verso 2
Absolon korán fölkerekedett, s odaállott a kapuhoz vivő út mellé és minden embert, ki peres ügyével a királyhoz készült bemenni, megszólított: melyik városból való vagy? S ha az illető azt felelte: Izrael valamelyik törzséből való a te szolgád;
verso 3
Absolon így szólt hozzá: Lásd, amit mondasz, jó és szép; jogossága világos; de nincs a királynál, aki meghallgasson!
verso 4
Majd így szólt Absolon: Oh, ha valaki engem tenne bíróvá az országban és hozzám jönne minden ember, akinek peres ügye, ítéletet igénylő panasza van, majd igazságot szolgáltatnék én neki!
verso 5
Aztán ha valaki hozzá lépett és meghajolt előtte, afelé kinyújtotta kezét, megszorongatta és megcsókolta.
verso 6
Absolon állandóan eszerint járt el minden izraelivel, aki ítéletre jött a királyhoz, s ezzel Absolon ellopta Izrael férfiainak szívét.
verso 7
Négy (negyven) év elteltével a negyedik év végén Absolon így szólt a királyhoz: szeretnék elmenni s a fogadalmamat, melyet Jahvénak fogadtam; teljesíteni Hebronban.
verso 8
Mert szolgád, mialatt Szíriában, Gesurban laktam, kemény fogadást tett eképp: ha Jahve visszavisz engem Jeruzsálembe, szolgálni fogom Jahvét!
verso 9
A király ezt felelte neki: eredj el békével! Erre az fölkelt, s elment Hebronba.
verso 10
Absolon innen futárokat küldött Izrael összes törzseihez ezzel az üzenettel: Ha meghalljátok a kürt szavát, mondjátok: Absolon a király Hebronban!
verso 11
Absolonnal kétszáz olyan ember ment el Jeruzsálemből, kik meg voltak hívva, s ártatlanok voltak, nem tudtak semmiről semmit.
verso 12
Absolon aztán elküldött a gilói Achitófelért, ki Dávid tanácsosa volt, s mialatt az áldozatokat ölte, elhívatta városából, Gilóból. Az összeesküvés pedig megerősödött. A nép mind nagyobb számmal állott Absolon mellé.
verso 13
Mikor aztán hírvivők mentek Dávidhoz, s elmondták neki: az izraeli nép szíve Absolon felé fordult,
verso 14
Dávid összes szolgáihoz, kik Jeruzsálemben vele voltak, így szólott: keljetek föl s fussunk el, mert nem lesz menekvésünk Absolon elől! Sietve induljatok, hogy meg ne lepjen bennünket s még azzal a gonosszal is sújtson bennünket, hogy a várost kard élére hányja.
verso 15
A király szolgái erre így feleltek a királynak: mindenben úgy legyen, ahogy uramnak, a királynak jobban tetszik. Mi szolgáid vagyunk.
verso 16
Ezután a király és egész háza gyalog kivonultak, miután a király tíz ágyast hagyott hátra, hogy a házat őrizzék.
verso 17
Mikor a király és az egész nép gyalog elvonultak, megálltak egy távoli háznál (a legtávolabbi háznál)
verso 18
és akkor összes szolgái elmentek mellette, a krétiek és péliek mind, továbbá hatszáz gáti, kik Gátból gyalog követték, úgy vonultak el a király mellett.
verso 19
Aztán a gitti Ittait szólította meg a király: Miért jönnél te is velünk? Térj vissza, s maradj a királynál! Te idegen vagy, s te is száműzött vagy! Menj vissza helyedre.
verso 20
Csak minap jöttél s már most bujdosásba hívjalak magunkkal? Én megyek, ahová menni tudok; te azonban menj testvéreidhez! Kedvesség és hűség legyenek veled!
verso 21
Ittai ezt felelte a királynak: Amily igaz, hogy Jahve él, és él uram, a király, oly bizonyos, hogy ott lesz szolgád azon a helyen, ha halva, ha élve, ahol uram, a király lesz!
verso 22
Dávid így szólt Ittaihoz: Eredj, vonulj át! S Ittai, a gitti átvonul összes embereivel, s az egész gyereksereggel, amely vele volt.
verso 23
Nagy hangon sírt az egész föld, mialatt az egész nép elvonult. A király átment a Kidron patakán, s az egész nép haladt a puszta felé vivő úton,
verso 24
egyszerre látja, hogy Cádók és vele az összes léviták jönnek, hozva az Isten szövetségének ládáját. Letették az Istennek ládáját és Abjátár feljebb vonult, amíg az egész nép teljesen ki nem vonult a városból.
verso 25
Ekkor a király így szólt Cádókhoz: Vidd vissza Istennek ládáját a városba! Ha kegyelmet fogok találni Isten szemében és visszahoz engem, meglátom még azt és annak helyét!
verso 26
De ha ezt gondolja Isten: Nem tetszel nekem, hát akkor tegyen velem úgy, ahogy jónak látja!
verso 27
Majd újra szólt a király Cádókhoz, a főpaphoz: Te vagy a látnok! Térj vissza békességgel a városba! Fiad, Achimác és Abjátár fia, Jonátán; két fiatok is menjen veletek!
verso 28
Nézzétek, én a puszta átkelő helyeinél fogok várakozni, míg hír érkezik tőletek, mely jelentést tesz majd nekem.
verso 29
Így aztán Cádók és Abjátár az Isten ládáját visszavitték Jeruzsálembe és ott maradtak.
verso 30
Dávid fölfelé ment az Olajfák hegyének lejtőjén, s fölfelé mentében folyton sírt. A feje be volt fedve, meztelen lábbal járt. A vele menő egész népből mindenki befedte fejét, s úgy ment fölfelé állandóan sírva.
verso 31
Aztán jelentették Dávidnak: Achitófel az összeesküvők közt van Absolonnál. Dávid erre így szólt: Jahve, tedd bolonddá Achitófel tanácsát!
verso 32
Mikor Dávid fölért a tetőre, ahol Isten-imádatot szoktak tartani, egyszerre az árki Chusai jött vele szembe, megszaggatott ruhával, fején földdel.
verso 33
De Dávid így szólt hozzá: Ha velem együtt átkelsz, terhemre leszesz,
verso 34
de ha visszatérsz a városba s azt mondod Absolonnak: szolgád vagyok, oh, király! Eddig atyád szolgája voltam, de mostantól fogva a te szolgád leszek, akkor szétzúzhatod Achitófel tanácsát!
verso 35
Veled lesznek ott Cádók és Abjátár főpapok. Majd azt teszed, hogy amit csak meghallasz a király házából, megjelented Cádók és Abjátár főpapoknak,
verso 36
és mivel velök van két fiuk, a Cádók fia, Achimác és az Abjátár fia, Jonátán, velük küldetek el nekem minden hírt, amelyet meghallasz.
verso 37
Dávid barátja, Chusai bement tehát a városba. Absolon is bevonult Jeruzsálembe.
Libros
