Sámuel második könyve

capítulo 23

Capítulos:

Dávid utolsó szavai ezek: így szólt Isai fia, Dávid, így szólt a magasba törő hős, Jákób Istenének felkentje, Izrael dalainak kedvence.

verso 2

Jahve Szelleme szólott bennem, igéje van nyelvemen.

verso 3

Istenem mondta nekem, Izrael Kősziklája beszélte, ki igazságosan kormányoz az emberben, ki Isten félelme által kormányoz.

verso 4

Ki olyan, mint a reggel fénye, mikor fölkél a nap felhőtlen reggelen, mikor a fény az eső kizöldíti a földet.

verso 5

Hát nem ily viszonyban van az én házam Istennel? Hát nem rendelt nekem örök szövetséget? Jól elrendezettet, biztosítottat? Hát mindazt, ami szabadításomra van, ami tetszik, nem fogja kisarjasztani?

verso 6

De vannak beliál fiak, kik olyanok, mint a tüske, mindannyian, melyekhez nem lehet nyúlni kézzel.

verso 7

Ha valaki hozzájuk nyúl felfegyverzi magát vassal, dárdanyéllel, hogy letelepedhessünk, egészen meg kell égetnünk tűzzel!

verso 8

Következnek a Dávid hőseinek nevei: Joseb Bassebet, a tachkömoni, ama háromnak a feje. Egy alkalommal háromszáz elesett fölött lengette lándzsáját.

verso 9

Utána Eleázár következik, a Dodi fia, az acchochita, a három vitéz között volt Dáviddal, mikor szidták a filiszteusokat, akik ott harcra gyűltek össze.

verso 10

Amikor az izraeliek visszavonultak, ez fölkelt és addig verte a filiszteusokat, amíg keze el nem zsibbadt, s a kardhoz nem tapadt. Jahve nagy szabadítást szerzett azon a napon, s a nép csak zsákmányolásra tért vissza mögéje.

verso 11

Utána jön Ágé fia, Sammá, a harári. A filiszteusok Lechibe gyűltek össze. Ott volt egy darab lencseföld, a nép elmenekült a filiszteusok elől.

verso 12

Ő odaállott a lencseföld közepére megmentette azt a filiszteusoktól, és megverte azokat. Jahve ekkor nagy szabadítást szerzett.

verso 13

Ama harminc fő közül három lement aratás idején Dávidhoz az Adullám barlangjába, mialatt a filiszteusok csapata Refaim sikságán táborozott.

verso 14

Dávid ugyanakkor a sziklaerődben volt, míg a filiszteusok őrsége Betlehemben tartózkodott.

verso 15

Dávidban nagy szomjúság támadt és így szólt: Ki hozna nekem vizet a betlehemi vízveremből, amely a városkapunál van?

verso 16

Ekkor az a három vitéz átvágta magát a filiszteusok táborán, vizet merítettek a betlehemi vízveremből, amely a kapunál van és elvitték Dávidhoz. De ő nem akart inni belőle, hanem italáldozatul kiöntötte Jahvénak, ezekkel a szavakkal.

verso 17

Jahve tartson engem attól távol, hogy ezt megtegyem! Nem azoknak az embereknek vére-e ez a víz, akik életük (lelkük) árán mentek el. S nem akart belőle inni. Ezt tette az a három vitéz!

verso 18

Abisai, Joáb testvére és Cerujja fia volt a feje annak a harmincnak, ő lengette lándzsáját háromszáz elesett fölött, s neki neve volt a harminc között is.

verso 19

A három között ő volt a legtekintélyesebb, egyúttal a fejedelmük is volt, de a hármat nem érte föl.

verso 20

Jöhojáda fia, Senája erős férfi volt, tettekben nagy, Kabeöelből való. Ő vágta le a moábi Ariél két fiát. Ő vágott le egy havazás alkalmával a vízveremben egy oroszlánt.

verso 21

Ő vágott le egy hatalmas termetű egyiptomi embert, kinek egy lándzsa volt a kezében, pedig csak egy bottal ment rá. Kitépte az egyiptomi kezéből a lándzsát és saját lándzsájával ölte meg őt.

verso 22

Ezeket cselekedte Jöhojádá fia, Benája, ki híres volt a három (harminc) vitéz között.

verso 23

Tekintélyes volt a harminc között, de nem ért fel a hárommal. Dávid tanácsára (testőrsége fölé) helyezte őt.

verso 24

Aszáhél a Joáb testvée a harminc között volt. Hasonlóképpen a betlehemi Dódi fia, Elchánán.

verso 25

Úgy szintén a charodi Samma.

verso 26

A palti Chélec a tekoai Ikkes fia, Irá.

verso 27

Az anatóti Abiézer, a chusai Abonnáj.