Sámuel második könyve
capítulo 22
verso 1
Dávid Jahvénak a következő ének szavait mondotta el, amikor Jahve őt összes ellenségei markából és Saul markából megszabadította.
verso 2
Jahve, én kőszálam, én erősségem, én szabadítóm!
verso 3
Isten kősziklám, benne rejtezkedem, pajzsom, szabadulásomnak szarva, menedékem, és szabadítóm: erőszakosságból Te szabadítasz meg.
verso 4
Hadd hívjam őt, aki magasztalandó, Jahvét. Így szabadulok meg ellenségeimtől,
verso 5
mert halál hullámai vettek körül engem, Beliál árjai törtek rám.
verso 6
Seol kötelei fogtak körül, halálos kelepcék állottak elém.
verso 7
Szorultságomban Jahvéhoz kiáltottam, Istent hívtam, s ő templomából meghallotta szómat, segélykiáltásom behatolt fülébe.
verso 8
Ekkor megrázkódott, megingott a föld, az égnek alapjai reszkettek, megrázkódtak, hogy haragra gyulladt.
verso 9
Orrából füst szállott föl, a szájából jövő tűz emésztett, izzó szenek égetve szálltak ki belőle.
verso 10
Lehajlította az eget és leszállott. Sötétség volt lába alatt.
verso 11
Kerubra ült és úgy repült, szélnek szárnyán lett láthatóvá.
verso 12
Sötétségbe burkolózott, mint egy kunyhóba, sötét vize, fürtös felhőkbe.
verso 13
Az előtte jövő fényben izzó kövek égtek.
verso 14
Jahve mennydörgött az égből, a Magasságos kieresztette hangját.
verso 15
Kilőtte nyilait és szétszórta őket, villámait, összebonyolítva őket.
verso 16
Ekkor előtűntek a tengerfenekek, feltárultak a kerekség alapjai, ahogy Jahve rájuk kiáltott, ahogy haragjának szele rájuk lehelt.
verso 17
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, s kihúzott a sok vizekből.
verso 18
Megmentett erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, hisz azok erősebbek voltak nálam.
verso 19
Nekem estek szerencsétlenségem napján, de Jahve lett támaszommá.
verso 20
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködött bennem.
verso 21
Igazságosságomat viszonozta Jahve, kezem tisztaságát fizette vissza.
verso 22
mert Jahve útjait megőriztem, Istenemtől el nem vetemültem.
verso 23
Hisz előttem van minden ítélete, s törvényeitől el nem távolodtam.
verso 24
Tökéletes voltam hozzá, s őrizkedtem bűnömből.
verso 25
Így hát igazságosságomhoz képest fizetett nekem, aszerint, ahogy tisztaságomat látta.
verso 26
A kegyessel kegyesen bánsz, a tökéletes hőshöz tökéletes vagy.
verso 27
A tisztával tisztán cselekszel, a fonáknak neki támadsz.
verso 28
Megszabadítod a nyomorult népet, szemed a fennhéjázókon van, hogy aláhozd őket.
verso 29
Hisz te vagy Jahve, az én szövétnekem, Jahve világítja meg sötétségemet.
verso 30
Hisz Veled seregnek neki futok, Istenemmel falon átugrom.
verso 31
Istennek útja tökéletes, Jahve szava megtisztult, pajzsa Ő mindazoknak, akik Benne elrejtőznek.
verso 32
Hát hiszen van-é még Isten Jahvén kívül? Ki még a szikla, Istenünkön kívül?
verso 33
A hatalmas Isten az én erős bástyám, utamat egészen elsimítja.
verso 34
Lábamat a szarvasokéval egyenlővé teszi, fölállít magaslataimra.
verso 35
Kezemet harcra tanítja, úgyhogy karom ércíjat feszít meg.
verso 36
Szabadításodnak pajzsát adtad nékem, leereszkedésed naggyá tett engem.
verso 37
Tág tért adsz lépésem alá, úgyhogy bokám nem inog.
verso 38
Üldözőbe veszem ellenségeimet, s megsemmisítem őket. Vissza nem térek, míg ki nem írtom őket.
verso 39
Kiírtom őket, szétzúzom őket, hogy föl nem élnek. Lábam alá fognak hullani.
verso 40
Te erővel övezel föl a harcra, alám, térdükre kényszeríted az ellenem fölkelőket.
verso 41
Megadod, hogy ellenségeim hátat fordítsanak nekem, gyülölőim is, és én elnémítsam őket.
verso 42
Körültekintenek és nincsen szabadító, Jahvéra néznek, és nem felel nékik.
verso 43
Szétmorzsolom őket, mint a föld pora, felőrlöm őket, mint az utcák szennye, aztán megtaposom őket.
verso 44
Népem viszályaiból kimenekítesz, megőrzöl, hogy nemzetek feje legyek, oly nép fog szolgálni, melyet nem ismertem.
verso 45
Az idegennek fiai hízelegnek nekem, ahogy fülök hall valamit, engedelmességet mutatnak.
verso 46
Az idegennek fiai elsenyvednek, és reszketve jőnek elő váraikból.
verso 47
Él Jahve! Áldott legyen az én kősziklám! Magasztaltassék föl szabadulásom sziklájának Istene.
verso 48
Ő a hatalmas Isten, ad nekem lehetőséget a megtorlásra. Ő hoz le népeket alám.
verso 49
Ő hoz ki ellenségeim közül. Fölébük emeltél azoknak, akik fölkeltek ellenem, az erőszakos emberektől megmentettél engem.
verso 50
Ezért magasztalni foglak a nemzetek közt, oh, Jahve, s nevednek muzsikálok.
verso 51
Neked, ki királyának nagy szabadítást szerez, ki felkentjének kegyelmet munkál, Dávidnak, s az ő magvának örökre!
Libros
