Sámuel második könyve
capítulo 16
verso 1
Csak kissé hagyta el Dávid a hegycsúcsot, amikor Mefibóset szolgája, Ciba elébe jött egy pár megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér, száz köteg aszúszőlő, száz gyümölcslepény és egy tömlő bor voltak.
verso 2
Mit akarsz ezzel? – kérdezte a király Cibát. Ciba így felelt: a szamarak a királyi családnak, hogy üljenek rajtok, a kenyér és gyümölcs ennivaló a legényeknek, s a bor a pusztában elaléltnak megitatására.
verso 3
De hol van uradnak fia? – kérdezte a király. Jeruzsálemben maradt – felelte Ciba a királynak. – Azt gondolta tudniillik: Ma adja vissza nekem Izrael háza atyám királyságát.
verso 4
Nézd – szólt a király Cibához – Tiéd minden, ami Mefibóseté volt. Mire Ciba ezt felelte: Meghajlok előtted. Hadd leljek kegyelmet szemedben uram, király!
verso 5
Mikor Dávid király Bachurimba ért, egy Saul törzséből származó férfi jött ki onnan, kinek neve Simei volt, a Gérá fia. Ahogy jött, folyton átkozódott;
verso 6
amellett kövekkel dobálta Dávidot és a király összes szolgáit, az egész népet, a vitézeket mind, akik Dávid jobbján és balján voltak.
verso 7
Átkozódása közben így szól Simei: Eredj, eredj, te vérengző ember, Beliál embere!
verso 8
Fejedre hárította Saul házának vérét, kinek helyében uralkodol! Jahve adta a királyságot fiadnak, Absolonnak a kezére. Most lám, bajba jutottál, mert vérengző ember vagy!
verso 9
Cerujja fia, Abisai erre megszólította a királyt: miért átkozza ez a döglött eb uramat, a királyt? Átmegyek és leszedem a fejét!
verso 10
De szólt a király: Mi köztünk a közös, köztem és közöttetek Cérujja fiai? Hiszen azért átkoz engem, mert Jahve mondta neki: átkozd Dávidot! Ki kérdezhetné hát: miért teszesz így?
verso 11
Aztán így szólt Dávid Abisaihoz és valamennyi szolgájához: látjátok a fiam, aki testemből jött elő, a lelkemre tör: mennyivel inkább teheti most ez a benjámini! Hagyjátok hát, hadd átkozzon, hisz Jahve mondotta neki!
verso 12
Talán rátekint Jahve a nyomorúságomra, s jóval fizet nekem az ő átka helyett még ebben az időben.
verso 13
Azzal Dávid és emberei tovább mentek az úton. Simei pedig vele párhuzamosan ment oldalt a hegyen; mentében átkozódott, kövekkel dobálta és port szórt reá.
verso 14
A király és az egész vele levő nép elaléltan érkezett meg (a Jordánhoz) és ott felfrissítette magát.
verso 15
Ezalatt Absolon az egész néppel, minden izraelivel bement Jeruzsálembe, s vele Achitófel.
verso 16
Mihelyt pedig az árki Chusai, Dávid barátja megérkezett, Absolon felé kiáltotta: éljen a király, éljen a király!
verso 17
Absolon azonban megkérdezte Chusaitól: Ez a te szereteted a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal?
verso 18
Chusai így felelt Absolonnak: Nem úgy van, hanem, akit Jahve választott, meg ez a nép, s minden izraeli, azé vagyok én, nála maradok!
verso 19
És másodszor: kinek fogok szolgálni? Nem az ő fia előtt-e? Amiként az atyád szolgáltam, úgy foglak majd téged is szolgálni.
verso 20
Ezután Absolon Achitófelhez intézett kérdést: Tartsatok tanácsot, mit tegyünk?
verso 21
Achitófel ezt felelte Absolonnak: eredj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy a házat őrizzék! Ha egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyádnál, mindenkinek keze szilárd lesz, aki veled van!
verso 22
Erre egy sátort feszítettek ki Absolonnak a tetőn, s Absolon bement atyja ágyasaihoz, egész Izrael szeme láttára.
verso 23
Azokban a napokban Achitófel tanácsa, ha megkérdezték, olyan volt, mintha Istent kérdezték volna meg. Így nézte Achitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.
Libros
