Dániel könyvének szövege
10. fejezet
1. vers
Perzsia királyának Kürosznak harmadik évében egy ige lepleződött le Dániel előtt, kit Bélsaccár névvel neveznek; az ige igaz, nagy harcról szóló; érteni próbálta az igét és értelmet kapott a látomást illetőleg.
2. vers
Azokban a napokban én, Dániel három hétig minden nap gyászban voltam,
3. vers
Ínyes ételt nem ettem; hús, bor nem ment be szájamon; kenettel meg nem kentem magamat, míg el nem telt a három hétnek minden napja.
4. vers
Az első hónap huszonegyedik napján a nagy folyamnak partján voltam, a Hiddékelén.
5. vers
Fölemeltem szememet s egy gyolcsba öltözött férfit láttam, kinek csípőjén ofiri aranyból való öv volt;
6. vers
teste olyan, mint a tárziszkő; arca, mintha villámot látnék; szeme, mint tüzes fáklyák; karba, lába, mint amilyen látványt a fénylőre simított réz nyújt; szavainak hangja, mint a zúgó tömegé.
7. vers
Én Dániel egyedül láttam a látomást; a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást; mégis nagy reszketés fogta el őket, elfutottak és elrejtőztek.
8. vers
Én egyedül maradtam ott s láttam ezt a nagyszerű látomást; de nem maradt bennem erő; arcom fénye betegre változott s erőmet nem tudtam megtartani.
9. vers
Aztán meghallottam szavainak hangját s amint meghallottam szavainak hangját, arcomra /esve/ önkívületbe jutottam; az arcom a föld felé fordult.
10. vers
Ekkor hirtelen kéz érintett meg s felrántott, úgyhogy térdemre s kezemre állított.
11. vers
Aztán megszólított: Dániel, te drága férfi, értsd meg az igéket, amelyeket mondani készülök neked! Állj helyedre, mert most hozzád küldtek. Amíg e szót beszélte velem, reszketve felálltam.
12. vers
S akkor így szólt hozzám: Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, amelyen szívedet arra adtad, hogy értelmet kapj és az Isten előtt megalázkodjál, meghallgatásra találtak szavaid. Én pedig a te szavaid ügyében jöttem!
13. vers
De a perzsa királyság fejedelme huszonegy napig szembe állott velem; ám az első fejedelmek egyike, Mihály, segítségemre jött s feleslegessé váltam a perzsa királyok mellett;
14. vers
így jöttem hát, hogy értelmet adjak neked afelől, ami népedet a napok végén érni fogja, mert még van egy látomás azokra a napokra vonatkozón!
15. vers
Amíg ilyen s ehhez hasonló szavakat szólott, a föld felé tartottam arcomat és néma voltam.
16. vers
De lám, egy az emberek fiaihoz hasonló érintette ajkamat s megnyitotta szájamat, hogy beszéljek. Én aztán így szóltam a velem szemben állóhoz: Uram, a látomás következtében fájdalmak leptek meg, úgy hogy nem maradt bennem erő!
17. vers
Hogyan is tudnék én, az én Uramnak szolgája, beszélni itt az én Urammal, hiszen nem áll meg bennem erő és nem marad bennem lehelet!
18. vers
Aztán az az embernek látszó újra megérintett és megerősített engem
19. vers
és így szólt: Ne félj, te drága férfi, békességet neked! Légy erős! Légy erős! Amíg beszélt velem erőhöz jutottam, úgyhogy így tudtam szólni: Szóljon az én Uram, mert megerősítettél!
20. vers
S Ő szólt: Vajon tudod-e, miért jöttem hozzád? Most ugyan vissza fogok térni, hogy háborút viseljek Perzsia fejedelmével, s ha onnan kikerülök, Iónia fejedelme jő!
21. vers
Mégis tudtodra akarom adni azt, ami az igazság könyvében feljegyezve van. Egy sem volt, aki velem együtt szedte volna össze erejét ezek ellenében, csak fejedelmetek Mihály!
Könyvek
