chapter 24
Jahve haragja újra fölgyulladt Izrael ellen, úgyhogy Dávidot ellenük csábította ezzel: Eredj, számold meg Izraelt és Judát.
Azt mondta tehát Dávid Joábnak, a haderő legfőbb parancsnokának: Dántól Beérsebáig járd be Izrael összes törzseit, tartsatok szemlét, hadd tudjam a nép számát!
Joáb azonban így szólt a királyhoz: Bár tenne Istened, Jahve a néphez, akárhányan vannak is, százszor annyit hozzá, s hadd lássa meg uramnak, a királynak szeme meg azt! De miért akarja uram a Király ezt a dolgot?
De a Király szava erősebb volt, mint Joábé, s a seregparancsnokoké, úgyhogy Joábnak és a seregparancsnokonak el kellett menniük a Király színe elől, hogy megszámolják a népet, tudniillik Izraelt.
Átkeltek a Jordánon, s tábort ütöttek Aroérnál, attól a várostól jobbra, amely Gád folyamvölgyében van, s úgy mentek Jaézer felé.
Eljutottak Gileádba, majd Chodsi alföldjére.
Aztán elérték Tiros erődjét, s a chittiek és kanaániak összes városait, majd elmentek Júda délvidékére, Bersebába.
Miután az egész országot bejárták, kilenc hónap és húsz nap eltelte után Jeruzsálembe érkeztek.
Itt Joáb bejelentette a Királynak a népszámlálás eredményét: Izrael nyolcszázezer fegyverképes, kardot rántó embert tett ki, Júda ötszázezer embert.
De Dávidot megverte a lelkiismerete, miután megszámolta a népet. Ekkor Dávid így szólt Jahvéhoz: Nagyot vétettem, hogy ezt cselekedtem! Most hát, oh, Jahve, tekints túl szolgádnak vétkén, mert igen nagy ostobaságot követtem el (bolondságot)!
Mikor Dávid reggel fölkelt, közben ugyanis Jahve szava szólott Dávid látnokához, Gád prófétához:
Eredj! Mondd meg Dávidnak: Így szól Jahve: Három csapást tűzök elébed, válassz magadnak közülük egyet, s azt teszem veled.
Gád bement Dávidhoz és jelentette neki: hét esztendei éhség jöjjön-e országodra, vagy három hónapos futás ellenséged elől, ki üldözni fog, vagy legyen három napig dögvész országodban? Vedd tudomásul ezt most és láss utána, mi szót vigyek annak, aki elküldött engem!
Nagy szorongattatásban vagyok – felelte Dávid Gádnak – Hadd essünk mégis Jahve kezébe, mert nagy az Ő irgalmassága! Ne essem ember kezébe!
Jahve ekkor dögvészt rendelt Izraelre reggeltől az összejövetel idejéig. S meghalt a népből Dántól Bersebáig hatvanezer ember.
Mikor az angyal kezét Jeruzsálemre nyújtotta ki, hogy azt elpusztítsa, Jahve azonban megbánta a bajt, s így szólt az öldöklő angyalhoz, kinek sok népet kellett volna elpusztítania: most bocsásd le a kezedet! Jahve angyala éppen a jebuszi Urnán szérűje mellett volt.
Amikor Dávid meglátta az angyalt, aki a népet verte, így szólt Jahvéhoz: lám én vétkeztem, én követtem el a fonákságot! De mit tett ez a nyáj? Súlyosodjék kezed rám és atyám házára!
Azon a napon Gád bement Dávihoz és ezt mondta neki: Eredj föl, és építs Jahvénak oltárt a jebuszi Ornán szérűjén.
Dávid föl is ment Gád szava szerint úgy, ahogy Jahve parancsolta.
Ahogy Ornán szeme odairányzódott, s meglátta a királyt és szolgáit, kik éppen hozzá tartottak, eléjük ment és a földre, arcra borult a Király előtt.
Miért jő uram, a Király szolgájához? – kérdezte Ornán. A Király így felelt: hogy megvásároljam tőle ezt a szérűt, hogy oltárt építsek rajta Jahvénak, hogy elzárjam a néptől a csapást.
Ornán ezt felelte Dávidnak: Vegye el uram, a Király és vigye föl áldozatul, amit jónak lát szeme! Nézd csak, a marha jó lesz áldozatul, és a cséplő szán, s a marhák szerszámai tüzelő fának!
Mindezt odaadja Ornán, a Király szolgája, a királynak. Majd újra szólt Ornán a királyhoz: Istened, Jahve találja gyönyörűségét benned!
A Király azonban így szólt Ornánhoz: Ne így legyen. Okvetlenül megvásárolom áron tőled, és nem ingyen áldozatot viszek föl Jahvénak. Megvásárolta hát Dávid a szérűt és a marhát ötven ezüst siklusért.
Mikor aztán Dávid oltárt épített és égő, s békeáldozatokat vitt föl, Jahve meghallgatta az ország imádságát és elzárta a csapást Izraeltől.