chapter 16
Csak kissé hagyta el Dávid a hegycsúcsot, amikor Mefibóset szolgája, Ciba elébe jött egy pár megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér, száz köteg aszúszőlő, száz gyümölcslepény és egy tömlő bor voltak.
Mit akarsz ezzel? – kérdezte a király Cibát. Ciba így felelt: a szamarak a királyi családnak, hogy üljenek rajtok, a kenyér és gyümölcs ennivaló a legényeknek, s a bor a pusztában elaléltnak megitatására.
De hol van uradnak fia? – kérdezte a király. Jeruzsálemben maradt – felelte Ciba a királynak. – Azt gondolta tudniillik: Ma adja vissza nekem Izrael háza atyám királyságát.
Nézd – szólt a király Cibához – Tiéd minden, ami Mefibóseté volt. Mire Ciba ezt felelte: Meghajlok előtted. Hadd leljek kegyelmet szemedben uram, király!
Mikor Dávid király Bachurimba ért, egy Saul törzséből származó férfi jött ki onnan, kinek neve Simei volt, a Gérá fia. Ahogy jött, folyton átkozódott;
amellett kövekkel dobálta Dávidot és a király összes szolgáit, az egész népet, a vitézeket mind, akik Dávid jobbján és balján voltak.
Átkozódása közben így szól Simei: Eredj, eredj, te vérengző ember, Beliál embere!
Fejedre hárította Saul házának vérét, kinek helyében uralkodol! Jahve adta a királyságot fiadnak, Absolonnak a kezére. Most lám, bajba jutottál, mert vérengző ember vagy!
Cerujja fia, Abisai erre megszólította a királyt: miért átkozza ez a döglött eb uramat, a királyt? Átmegyek és leszedem a fejét!
De szólt a király: Mi köztünk a közös, köztem és közöttetek Cérujja fiai? Hiszen azért átkoz engem, mert Jahve mondta neki: átkozd Dávidot! Ki kérdezhetné hát: miért teszesz így?
Aztán így szólt Dávid Abisaihoz és valamennyi szolgájához: látjátok a fiam, aki testemből jött elő, a lelkemre tör: mennyivel inkább teheti most ez a benjámini! Hagyjátok hát, hadd átkozzon, hisz Jahve mondotta neki!
Talán rátekint Jahve a nyomorúságomra, s jóval fizet nekem az ő átka helyett még ebben az időben.
Azzal Dávid és emberei tovább mentek az úton. Simei pedig vele párhuzamosan ment oldalt a hegyen; mentében átkozódott, kövekkel dobálta és port szórt reá.
A király és az egész vele levő nép elaléltan érkezett meg (a Jordánhoz) és ott felfrissítette magát.
Ezalatt Absolon az egész néppel, minden izraelivel bement Jeruzsálembe, s vele Achitófel.
Mihelyt pedig az árki Chusai, Dávid barátja megérkezett, Absolon felé kiáltotta: éljen a király, éljen a király!
Absolon azonban megkérdezte Chusaitól: Ez a te szereteted a barátodhoz? Miért nem mentél el a barátoddal?
Chusai így felelt Absolonnak: Nem úgy van, hanem, akit Jahve választott, meg ez a nép, s minden izraeli, azé vagyok én, nála maradok!
És másodszor: kinek fogok szolgálni? Nem az ő fia előtt-e? Amiként az atyád szolgáltam, úgy foglak majd téged is szolgálni.
Ezután Absolon Achitófelhez intézett kérdést: Tartsatok tanácsot, mit tegyünk?
Achitófel ezt felelte Absolonnak: eredj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy a házat őrizzék! Ha egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyádnál, mindenkinek keze szilárd lesz, aki veled van!
Erre egy sátort feszítettek ki Absolonnak a tetőn, s Absolon bement atyja ágyasaihoz, egész Izrael szeme láttára.
Azokban a napokban Achitófel tanácsa, ha megkérdezték, olyan volt, mintha Istent kérdezték volna meg. Így nézte Achitófel minden tanácsát Dávid is, Absolon is.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly