Sámuel második könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Történt, hogy az esztendő fordulásakor, abban az időben, amikor a királyok ki szoktak vonulni, Dávid újra elküldte Joábot és vele szolgáit, valamint egész Izraelt. Pusztították Ammón fiait, ostrom alá fogták Rabbát. Dávid ezalatt Jeruzsálemben maradt.


verse #2

Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről és a királyi palota tetején járkált, a tetőről egy fürdő asszonyt pillantott meg, ki igen szép arcú volt.


verse #3

Dávid elküldött, s utána kérdeztetett az asszonynak. Azt mondták neki, hogy Eliáb leánya, Betsabe az, a chitti Urijá felesége.


verse #4

Dávid aztán követeket küldött érte s elhozatta. S az asszony bement hozzá és ő vele hált. Miután tisztátalanságából megtisztult, az asszony hazament.


verse #5

Mikor az asszony viselős lett, elküldött, s megizente Dávidnak: viselős vagyok!


verse #6

Dávid akkor odaüzent Joábhoz: Küldd hozzám Uriját, a chittit, mire Joáb Uriját Dávidhoz küldötte.


verse #7

Mikor Urijá bement hozzá Dávid megkérdezte: Jól megy-e a sora Joábnak meg a népnek? Jól folyik-e a háború?


verse #8

Majd ezt mondta Dávid Urijának: Eredj alá házadba és mosd meg lábaidat! Mikor Urijá kiment a király házából, a király ajándéka követte.


verse #9

Urijá azonban a király összes szolgálóival együtt a király ajtajánál feküdt le, s nem ment le a házába.


verse #10

A dologról jelentést tettek Dávidnak: Urijá nem ment le a házába! Erre Dávid beszélt Urijával: Te útról érkeztél meg, miért nem mégy alá házadba?


verse #11

Urijá így felelt Dávidnak: A láda, Izrael és Júda sátrakban laknak; uram, Joáb és szolgái künn a mezőn táboroznak: én meg menjek a házamba enni, inni, feleségem mellé feküdni? Amily biztos, hogy élsz te és a lelked, oly bizonyos, hogy nem teszem meg ezt a dolgot!


verse #12

Dávid ezt válaszolta: mára térj ide vissza, holnaptól fogva elbocsátalak!


verse #13

Urijá hát aznap Jeruzsálemben maradt, másnap aztán meghívta Dávid, hogy előtte egyék és igyék. Majd leitatta őt, de mikor este kiment, fekhelyét ura szolgái közt kereste, haza nem ment.


verse #14

Reggel aztán Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Urijával.


verse #15

Ezt írta a levélben: Állítsátok Uriját a legerősebb harccal szemben, aztán menjetek el mögüle, hadd vágják le, s hadd haljon meg!


verse #16

Joáb tehát a város ostromlásakor Uriját olyan helyre állította, amelyről tudta, hogy ott erős vitézek vannak.


verse #17

Mikor a városbeliek előjöttek, hogy Joáb ellen harcoljanak, a nép közül a Dávid szolgáiból némelyek elestek és a chitti Urijá is meghalt.


verse #18

Mikor Joáb jelentést küldött az összes harci dolgokról Dávidnak.


verse #19

Ezt a parancsot adta a követnek: Ha abbahagytad a harci jelentés elmondását a királynak,


verse #20

s megtörténnék, hogy a király haragja fölgyullad, s azt mondaná neked: Miért mentetek közel a városhoz a harcban, nem tudtátok, hogy a falról nyilazni fognak?


verse #21

Ki ölte meg Jerubbóset fiát, Abiméleket? Nem egy asszony dobott rá a falról egy felső malomkövet úgy, hogy Tébecbn meghalt? Akkor szólj így: szolgád, a chitti Urijá is meghalt!


verse #22

Mikor a követ elment, bement a királyhoz, s mindazt elmondta a királynak, amivel Joáb őt küldte.


verse #23

S azt is elmondta a követ Dávidnak, hogy azok a férfiak erősebbek voltak nálunk; amikor kijöttek ellenünk a mezőre, nekünk a kapu-bejáratig kellett őket követnünk.


verse #24

Akkor az íjászok szolgáidra lőttek, s meghaltak egyesek a király szolgái közül és szolgád, a chitti Urijá is meghalt.


verse #25

Dávid így szólt a követhez: Ezt mondd Joábnak: Ne lásd olyan rossznak ezt a dolgot, mert a kard majd így, majd úgy pusztít; ellenkezőleg, erősítsd meg a város ostromát, míg azt le nem rombolod. Így szilárdítsd meg őt!


verse #26

Mikor Urijá felesége meghallotta, hogy meghalt a férje Urijá, gyászolni kezdte urát.


verse #27

Mikor a gyász ideje elmúlt Dávid érte küldött s házába hozatta. A felesége lett, s ez fiat szült neki. De a dolgot, amelyet Dávid tett, rossznak látta Jahve.

Chapters:


Books