Genezis

chapter 21


Chapters:


verse #1

És az Örökkévaló megemlékezett Sáráról, amint mondta, és az Örökkévaló úgy tett Sárával, amint szólott.


verse #2

Sára viselős lett és fiút szült Ábrahámnak öregségére, arra az időre, amelyről Isten szólt neki.


verse #3

És elnevezte Ábrahám fiát, aki neki született, akit Sára neki szült, Izsáknak.


verse #4

És körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot, nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.


verse #5

És Ábrahám száz éves volt, mikor fia, Izsák született.


verse #6

És szólt Sára: „Nevetséget okozott nekem Isten, mert bárki hallja, nevetni fog rajtam”.


verse #7

És így szólt: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat, pedig fiút szültem neki öregségére.”


verse #8

És a gyermek nőtt és elválasztatott; Ábrahám pedig nagy lakomát szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.


verse #9

Mikor Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit Ábrahámnak szült, gúnyolódik,


verse #10

szólt Ábrahámhoz: „Kergesd el ezt a szolgálót és fiát, hogy ennek a szolgálónak a fia ne örököljön az én fiammal, Izsákkal”.


verse #11

De a dolog nagyon bántotta Ábrahámot a fia miatt.


verse #12

Ekkor szólt Isten Ábrahámnak: „Ne bántson ez téged a fiú miatt és szolgálód miatt; és mindenben, amit neked Sára mond, hallgass az ő szavára, mert csak Izsák magzatát nevezik majd rólad.


verse #13

De a szolgáló fiát is nemzetté teszem, mert ő is a te magzatod.”


verse #14

És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret és egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak, vállára tette, és a gyermekkel együtt elbocsátotta őt. És ő elment és bolyongott Beér Sebá pusztájában.


verse #15

Midőn kifogyott a víz a tömlőből, eldobta a gyermeket egy bokor alá.


verse #16

Ő pedig elment és leült jó messzire, egy íjlövésnyire, mert azt mondta: „Ne lássam a gyermek halálát”; és leült vele szemben, fölemelte hangját és sírt.


verse #17

És Isten meghallotta a fiú hangját és megszólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: „Mi bajod, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját onnan, ahol van.


verse #18

Kelj fel, vedd fel a fiút, tartsd a kezedben, mert nagy nemzetté teszem.”


verse #19

És Isten felnyitotta az ő szemét és megpillantott egy kutat; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.


verse #20

És Isten a fiúval volt s az nőtt; letelepedett a pusztában és íjlövő lett.


verse #21

Lakott Párán vadonában és anyja feleséget vett neki Egyiptom országából.


verse #22

És történt azon időben, szólt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, Ábrahámhoz, mondván: „Isten veled van mindenben, amit teszel,


verse #23

most tehát esküdj meg nekem itten Istenre, hogy nem leszel hamis sem hozzám, sem fiamhoz, sem ivadékaimhoz. A jóindulat szerint, amellyel én cselekedtem veled, cselekedj majd te is velem és az országgal, amelyben tartózkodtál.”


verse #24

És szólt Ábrahám: „Megesküszöm!”


verse #25

És Ábrahám szemrehányást tett Abimeleknek a kút miatt, amelyet elraboltak Abimelek szolgái.


verse #26

Erre így szólt Abimelek: „Nem tudom, ki cselekedte ezt a dolgot, sem te nem adtad tudtomra, sem én nem hallottam, csak ma”.


verse #27

Akkor Ábrahám vett juhot és ökröt és Abimeleknek adta és ők ketten szövetséget kötöttek.


verse #28

És Ábrahám hét bárányt külön állított.


verse #29

És szólt Abimelek Ábrahámnak: „Mit jelent ez a hét bárány, melyet külön állítottál?”


verse #30

Erre azt mondta: „Ezt a hét bárányt fogadd kezemből azért, hogy tanubizonyságul szolgáljon nekem, hogy én ástam ezt a kutat!”


verse #31

Ezért nevezték azt a helyet Beér Sebának, mert ott megesküdtek mindketten.


verse #32

És szövetséget kötöttek Beér Sebában; azután fölkelt Abimelek és Pikól, seregének kapitánya, és visszatértek a filiszteusok földjére.


verse #33

És Ábrahám egy tamariszkfát ültetett Beér Sebában és szólította ott az Örökkévalót, az örök Istent.


verse #34

És Ábrahám sok ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.

Chapters:


Books