chapter 49
És Jákób szólította fiait és mondta: „Gyüljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.
Gyülekezzetek és hallgassatok Jákób fiai
Hallgassatok Izráel atyátokra.
Reubén, te az elsőszülöttem vagy,
Erőm és tehetségem zsengéje,
Első méltóságra és első hatalomra.
Állhatatlan voltál, mint a víz, azért ne légy első,
Fölszálltál atyád nyoszolyájára,
Szentségtörő voltál – nyoszolyámra szállt ő föl.
Simeón és Lévi testvérek,
Erőszak eszközei az ő fegyverük.
Tanácsukba ne jöjjön lelkem,
Gyűlésükkel ne egyesüljön méltóságom,
Mert haragjukban embert öltek
És önkényükben ökröt bénítottak.
Átkozott legyen a haragjuk, mert erős,
És fellobbanásuk, mert kegyetlen volt.
Elosztom őket Jákóbban,
És elszórom őket Izráelben.
Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid.
– Kezed ellenségeid nyakán lesz,
Leborulnak előtted atyád fiai.
Ifjú oroszlán Jehuda;
Zsákmányolásból jöttél fel fiam!
Letérdelt, lehevert mint oroszlán
És mint nőstény oroszlán, ki kelti fel őt.
Nem fog távozni a kormánypálca Jehudától,
Sem a törvénypálca térdei közül,
Míg el nem jön Silóba
És övé nem lesz a népek hódolása.
A szőlőtőhöz köti csikaját
És a venyigéhez szamara kölykét,
Borban mossa ruháját
És a szőlő vérében takaróját.
Szeme piros a bortól
És fogai fehérek a tejtől.
Zebúlon a tenger partján lakik és a hajók kikötője lesz
És oldala Cidón mellett van.
Jisszákár csontos szamár,
Hever az aklok között.
Látta a nyugalmat, hogy jó
És a földet, hogy kellemes,
Lehajtotta vállát teherhordásra
És robotoló szolgává lett.
Dán jogot szerez népének,
Mint bármelyike Izráel törzseinek.
Dán kígyó lesz az úton,
Vipera az ösvényen,
Mely megmarja a ló sarkát,
Hogy hanyatt esik a lovasa.
Segítségedet remélem, ó Örökkévaló.
Gád – száguldó csapat csődül ellene,
De ő sarkukba vág.
Ásér – kövér lesz a kenyere,
Királyi csemegéket ad.
Naftáli elszabadult szarvasünő,
Kedves beszédeket hallat.
Termőfa csemetéje József,
Termőfa csemetéje a forrás mellett,
Ágai felkúsznak a falra.
Az íjászok nagyon keserítették,
Lőttek rá és üldözték.
De szilárd maradt íja,
Megizmosodtak kezének karjai –
Jákóbnak hatalmas Istene által,
Onnan lett pásztora, sarkköve Izráelnek.
Atyád Istenétől, ő segítsen téged,
És a Mindenhatótól, ő áldjon meg téged
Felülről jövő áldásaival
És az alant heverő mélységnek áldásaival,
Az emlők és az anyaméh áldásaival.
Atyád áldásai
Hatalmasabbak az én szüleim áldásainál,
Fölérnek az örök halmok csúcsáig,
Szálljanak József fejére
A testvérek közül kiválasztottnak koponyájára.
Benjámin ragadozó farkas,
Reggel fölemészti a ragadmányt
És este felosztja a zsákmányt.
Mindezek Izráel tizenkét törzse és ez az, amit atyjuk nekik mondott. Megáldotta őket, mindegyiket az őt megillető áldásával áldotta meg.
És meghagyta nekik, szólván hozzájuk: „Én megtérek őseimhez, temessetek el engem atyáimhoz a barlangba, amely a hittita Efrónnak mezején van.
A barlangba, amely a Makpéla mezején van, Mamré előtt, Kanaán országában, amely mezőt Ábrahám a hittita Efróntól sírnak szolgáló birtokul megvásárolt.
Odatemették Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, odatemették Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és odatemettem én is Léát.
A mező és a barlang, amely abban van, Hét fiaitól megvett birtok.”
Midőn Jákób befejezte parancsait fiaihoz, behúzta lábát az ágyra, kimúlt és megtért őseihez.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly