Genezis

Chapters:

… 26 27 28 29 30 …   ⇤ ← 28 → ⇥

verse #1

És szólította Izsák Jákóbot és megáldotta őt: megparancsolta és mondta neki: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül;

verse #2

kelj föl, menj Paddán-Arámba, anyád atyjának, Betuélnek házába és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül.

verse #3

A Mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg, hogy népek gyülekezetévé légy,

verse #4

és adja neked Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak, hogy elfoglaljad az országot, ahol tartózkodtál, amelyet Isten Ábrahámnak adott.”

verse #5

És Izsák elküldte Jákóbot és ő elment Paddán-Arámba, Lábánhoz, az arameus Betuél fiához, aki Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának testvére volt.

verse #6

És Ézsau látta, hogy Izsák megáldotta Jákóbot és elküldte őt Paddán-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget; midőn megáldotta őt és megparancsolta neki, mondván: „Ne végy feleséget Kanaán leányai közül”,

verse #7

és Jákób engedelmeskedett atyjának és anyjának és elment Paddán-Arámba.

verse #8

Látta tehát Ézsau, hogy Kanaán leányai nem tetszettek atyjának Izsáknak,

verse #9

és Ézsau elment Ismáélhoz és elvette feleségei mellé feleségül Mahalátot, Ismáélnak, Ábrahám fiának leányát, Nebájót nővérét.

verse #10

És elment Jákób Beér Sebából és ment Háránba.

verse #11

Eljutott egy helyre és ott töltötte az éjszakát, mert a nap leszállott; és vett egyet a hely kövei közül és feje alá tette s lefeküdt aludni azon a helyen.

verse #12

És álmodott. Íme egy létra állt a földön, melynek csúcsa az égig ért és íme, Isten angyalai fel és alá járnak rajta.

verse #13

És íme, az Örökkévaló áll mellette és szól: „Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene és Izsák Istene, a földet, amelyen fekszel, neked adom és magzataidnak.

verse #14

És a magzatod olyan sok lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre, északra és délre és benned és ivadékaidban áldottak lesznek a föld összes nemzetségei.

verse #15

És íme, én veled vagyok és vigyázok reád, bárhol jársz s visszahozlak erre a földre; mert nem hagylak el, míg meg nem tettem, amit neked mondtam.”

verse #16

És Jákób fölébredt álmából és szólt: „Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam.”

verse #17

Megrémült és szólt: „Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez mint Isten háza és ez az ég kapuja.”

verse #18

És fölkelt Jákób kora reggel, vette a követ, amelyet feje alá tett, fölállította oszlopkőnek és olajat öntött tetejére.

verse #19

És elnevezte a helyet Bét-Élnek; előbb Luz volt a város neve.

verse #20

Ezután Jákób fogadást tett, mondván: Ha velem lesz Isten és vigyáz reám az úton, amelyen járok és ad nekem kenyeret enni és ruhát felölteni,

verse #21

úgy hogy békében térek vissza atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz az én Istenem.

verse #22

Ez a kő pedig, amelyet oszlopkőnek állítottam fel, Isten háza lesz és mindenből, amit adsz nekem, tizedet adok neked.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50