chapter 48
És történt e dolgok után, hogy mondták Józsefnek: „Íme atyád beteg”. Erre magával vitte két fiát, Menassét és Efráimot.
Jelentették Jákóbnak, mondván: „Íme fiad József jön hozzád”, és Izráel összeszedte erejét és felült az ágyon.
És szólt Jákób Józsefhez: „Isten, a Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kanaán országában és megáldott engem,
és szólt hozzám: Íme én megszaporítlak és megsokasítlak és teszlek népek gyülekezetévé és adom majd ezt az országot ivadékaidnak örök birtokul.
Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menasse, mint Reubén és Simeón legyenek az enyéim.
És utódaid, akiket nemzettél utánuk, a tieid legyenek; testvéreik nevéről neveztessenek örökségükben.
És ami engem illet, eljöttem Paddánból, elhalt mellőlem Ráhel Kanaán országában, az úton, midőn még egy darab föld volt, hogy Efrátba eljussanak; és eltemettem ott, az Efrátba, azaz Bét-Lehembe, vezető úton”.
És meglátta Izráel József fiait és szólt: „Kik ezek?”
József felelt atyjának: „Fiaim ezek, akiket Isten itt nekem adott”. És ő szólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”.
Izráel szemei gyengék voltak az öregségtől, úgyhogy nem látott már jól. Közel hozta őket hozzá, megcsókolta és megölelte őket.
És szólt Izráel Józsefhez: „Nem gondoltam, hogy még arcodat lássam és íme Isten megengedte, hogy magzatodat is lássam.”
És József kivezette őket térdei közül és meghajtotta magát arcával a földre.
És József vette mindkettőjüket, Efráimot jobbjával, Izráel bal keze felől, Menassét pedig baljába, Izráel jobb keze felől, és közel hozta őket hozzá.
És Izráel kinyujtotta jobbját és rátette Efrájim fejére, aki a fiatalabbik volt, balját pedig Menassé fejére tette; megfontolva tette így kezeit, ámbár Menasse volt az elsőszülött.
És megáldotta Józsefet, szólván: „Az Isten, aki előtt atyáim, Ábrahám és Izsák jártak, az Isten, aki táplált engem egész életemben, mind e mai napig, –
az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a fiúkat és viseljék ők is nevemet és atyáim, Ábrahám és Izsák nevét és szaporodjanak el a földön”.
És mikor József látta, hogy atyja jobb kezét Efráim fejére tette, nem tetszett neki és megfogta atyja kezét, hogy Efráim fejéről eltávolítsa Menasse fejére.
És szólt József az atyjához: „Nem úgy atyám, mert ez az elsőszülött, tedd az ő fejére jobb kezedet.”
De atyja nem akarta és szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő belőle is nép lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzata népek sokaságává lesz”.
És megáldotta őket ezen a napon, mondván: „Veled áldjon Izráel, mondván: tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és Menasse”. Efráimot Menasse elé helyezte.
És szólt Izráel Józsefhez: „Íme én meghalok, de Isten veletek lesz és visszavisz benneteket őseitek országába.
Én pedig adok neked egy osztályrészt testvéreid osztályrészén felük, amit elvettem az emóri kezéből kardommal és íjammal”.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50