Genezis

chapter 3


Chapters:


verse #1

A kígyó pedig ravaszabb volt a mező minden vadjánál, amelyet az Örökkévaló Isten alkotott, és így szólt az asszonyhoz: „Valóban azt mondta Isten, hogy ne egyetek a kertnek egy fájáról sem?”


verse #2

És felelte az asszony a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;


verse #3

csak annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, mondta Isten, ne egyetek és ne nyúljatok hozzá, hogy meg ne haljatok”.


verse #4

És mondta a kígyó az asszonynak: „Nem fogtok meghalni;


verse #5

mert Isten tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik szemetek és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói.”


verse #6

És midőn látta az asszony, hogy a fa jó táplálékul és gyönyörűsége a szemnek és kívánatos volt, hogy bölccsé tegye őket, tépett gyümölcséből és megette; adott férjének is, aki vele volt, és ő is evett.


verse #7

Erre megnyílt mindkettőjük szeme és megtudták, hogy meztelenek és összefűztek fügefaleveleket és csináltak maguknak öveket.


verse #8

És meghallották az Örökkévaló Isten hangját, mikor hűs alkonyatkor a kertben járt; és elrejtőzött az ember és a felesége a kert fái közé az Örökkévaló Isten elől.


verse #9

És megszólította az Örökkévaló Isten az embert, mondván neki: „Hol vagy?”


verse #10

És felelt az ember: „Hallottam hangodat a kertben és féltem, mert meztelen vagyok; azért rejtőztem el.”


verse #11

És Ő szólt: „Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél a fáról, melyről azt parancsoltam neked, hogy ne egyél?”


verse #12

És mondta az ember: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és én ettem.”


verse #13

Erre az Örökkévaló Isten odaszólt az asszonynak: „Mit tettél!” És az asszony felelt: „A kígyó rászedett engem és én ettem.”


verse #14

És mondta az Örökkévaló Isten a kígyónak: „Mivel ezt tetted, átkozott légy minden barom között és minden mezei vad között, hasadon járj és homokot egyél életed minden napjában!


verse #15

És ellenségeskedést teszek közéd és az asszony közé, a te magzatod és az ő magzatja közé; ő megsért téged fejeden, te pedig megsérted őt a sarkán.”


verse #16

És az asszonyhoz így szólott: „Megsokasítom terhességed fájdalmát, fájdalommal fogsz szülni gyermekeket, vágyakozni fogsz férjed után és ő uralkodik rajtad.”


verse #17

Az emberhez pedig így szólt: „Mivel hallgattál feleséged szavára és ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam neked, mondván: ne egyél belőle! átkozott legyen a föld miattad, fáradsággal táplálkozzál belőle életed minden napjában.


verse #18

Tövist és bogáncsot is terem majd neked, és enni fogod a mező füvét.


verse #19

Arcod verejtékével fogod enni kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, melyből vétettél, mert por vagy és porrá leszel.”


verse #20

És elnevezte az ember feleségét Évának, mert ő lett minden élőnek anyja.


verse #21

És csinált az Örökkévaló Isten az embernek és feleségének állatbőrköntösöket és felöltöztette őket.


verse #22

És mondta az Örökkévaló Isten: „Íme, az ember olyan lett, mint egyik közülünk, tudja a jót és a rosszat”; de nehogy kinyujtsa kezét és vegyen az élet fájáról is, hogy egyék belőle és örökké éljen,


verse #23

kiűzte tehát őt az Örökkévaló Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett.


verse #24

Tehát kiűzte az embert és az Éden kertjének keleti oldalára állította a kerubokat és a mindenféle forduló lángpallost, hogy elállják az élet fájának útját.

Chapters:


Books