Genezis

chapter 2


Chapters:


verse #1

Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük.


verse #2

És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alkotott.


verse #3

Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amelyet teremtett és alkotott.


verse #4

Ez az ég és a föld teremtésének története, azon a napon, amelyen az Örökkévaló Isten a földet és az eget alkotta.


verse #5

De a mezőnek semmi növénye nem volt még a földön, sem a mezőnek füve nem sarjadt még ki, mert az Örökkévaló Isten nem hullatott esőt a földre és nem volt ember, aki megmívelje a földet.


verse #6

De köd szállott fel a földről és megáztatta az egész föld színét.


verse #7

És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert a föld porából és az élet leheletét lehelte orrába; és az ember élő lénnyé lett.


verse #8

És az Örökkévaló Isten kertet ültetett napkeleten Édenben és odahelyezte az embert, akit alkotott.


verse #9

És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, a szemnek kedveset és táplálékul jót; az élet fája ott volt a kert közepén, valamint a jó és a rossz tudásának fája is.


verse #10

Édenből pedig folyó áradt ki, hogy öntözze a kertet; onnan pedig szétvált és négy ágra szakadt.


verse #11

Az egyiknek neve Pisón, ez körüljárja Havila egész országát, ahol az arany van.


verse #12

És annak az országnak aranya jó; ott van a bedellium és az ónixkő is.


verse #13

A második folyó neve Gihón, ez körüljárja Ethiópia egész országát.


verse #14

A harmadik folyó neve Hiddekel, ez Assziria keleti előtt folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.


verse #15

És vette az Örökkévaló Isten az embert és odahelyezte az Éden kertjébe, hogy azt mívelje és őrizze.


verse #16

És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: „A kert minden fájáról szabadon ehetel.


verse #17

De a jó és a rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen belőle eszel, meg fogsz halni!”


verse #18

És mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat!”


verse #19

És megalkotta az Örökkévaló Isten a földből a mező minden vadját és az ég minden madarát és elhozta az emberhez, hogy lássa, minek nevezi őket, és bárminek nevezi az ember mindegyik élő lényt, az legyen a neve.


verse #20

És az ember nevet adott minden baromnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának; de az ember számára nem talált hozzávaló segítőtársat.


verse #21

És az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott az emberre, és ő elaludt; ekkor kivett bordáiból egyet és húst zárt helyébe.


verse #22

És az Örökkévaló Isten asszonnyá alakította a bordát, melyet az emberből kivett és odavitte az emberhez.


verse #23

És az ember így szólt: „ez immár csont az én csontjaimból és hús az én húsomból, azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett.”


verse #24

Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és egy testté lesznek.


verse #25

És mindketten az ember és felesége, mezítelenek voltak s nem szégyelték magukat.

Chapters:


Books