Az örömhír Máté szerint

capitolul 14


Capitole:


versetul 1

Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.


versetul 2

Azt mondta róla szolgáinak: Bemerítő János ez az ember. Ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők.”


versetul 3

Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg s vetette tömlöcre, saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.


versetul 4

János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad őt megtartanod.”


versetul 5

Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.


versetul 6

Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén s úgy megtetszett Heródesnek,


versetul 7

hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.


versetul 8

A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: „Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!”


versetul 9

A király elszomorodott, de esküje miatt s a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.


versetul 10

Így küldött el a király s fejeztette le Jánost a tömlöcben.


versetul 11

Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.


versetul 12

János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útra keltek és Jézusnak is hírül adták a dolgot.


versetul 13

Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.


versetul 14

Úgyhogy, mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.


versetul 15

Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok és így szóltak: „Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót.”


versetul 16

Jézus azonban ezt felelte nekik: „Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”


versetul 17

„Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal” – felelték azok neki.


versetul 18

„Hozzátok ide!” – felelte Jézus.


versetul 19

Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.


versetul 20

Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.


versetul 21

Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.


versetul 22

Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.


versetul 23

Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt és egyedül tartózkodott ott.


versetul 24

A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hányt-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.


versetul 25

Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.


versetul 26

A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet és a félelemtől felkiáltottak.


versetul 27

Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!” – mondta.


versetul 28

Erre megszólalt Péter és így beszélt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!”


versetul 29

„Jöjj!” – mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról s a habokon járva Jézushoz ment.


versetul 30

De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: „Uram, ments meg!”


versetul 31

Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”


versetul 32

Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.


versetul 33

Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak és így szóltak: „Te valóban Isten Fia vagy!”


versetul 34

Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.


versetul 35

Mikor annak a helynek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett


versetul 36

s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból.

Capitole:


Cărți