capitolul 21
Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak s az Olajfák hegyére, Betfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt.
„Menjetek a szemközt levő faluba – mondta nekik – s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldjátok el azokat és vezessétek hozzám.
Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.”
Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
„Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.”
A tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat.
A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságokban!”
Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és azt kérdezték: „Ki ez?”
A sokaság ezt felelte rá: „Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.”
Jézus aztán bement a templomba s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit
és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.”
Majd vakok és sánták mentek hozzá a szent helyen s ő gyógyította őket.
Mikor a főpapok és írástudók meglátták azokat a csodálatos dolgokat, melyeket tett, és látták a fiúkat, akik a szent helyen így kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” – bosszankodtak
és így szóltak hozzá: „Hallod mit mondanak ezek?” De Jézus ezt felelte nekik: „Csakugyan! Sohasem olvastátok még: Kiskorúak és szopós gyermekek szájával fogom helyreállítani Isten dicséretét?”
Azzal otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát.
Reggel, mikor a városba felment, megéhezett.
Ahogy az út mentén meglátott egy fügefát, hozzáment, de semmit sem talált rajta, csak leveleket. Ezt mondta neki: „Amíg csak a kor tart, gyümölcs rajtad ne teremjen!” A fügefa azonnal kiszáradt!
Mikor a tanítványok ezt látták, csodálkozva szóltak: „Mily hirtelen kiszáradt a fügefa.”
Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek: Ha hitetek volna, s nem kételkednétek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: Emeljenek fel s vessenek a tengerbe, megtörténnék.
Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek.”
Miután a templomba bement, mialatt tanított, hozzámentek a főpapok a nép véneivel s megkérdezték: „Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? S ki adta neked ezt a felhatalmazást?”
Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda jogon cselekszem ezeket.
János bemerítése honnan eredt? Mennyből-e, vagy emberektől?” Azok fontolgatni kezdték magukban: „Ha így szólunk: Mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
Ha azt mondjuk: Emberektől, félnünk kell a tömegtől. Hisz mindenki úgy tartja Jánost, mint egy prófétát.”
Ezt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Én sem mondom meg nektek, micsoda felhatalmazással cselekszem ezeket” – mondta nekik Jézus.
„Mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és ezt mondta: Gyermekem, menj el ma, dolgozz a szőlőben.
Az azt felelte: Elmegyek uram. De nem ment el.
Aztán odament a másodikhoz és hasonlóképpen szólt. Az azt felelte: Nem akarok. Utólag azonban megbánta s elment.
E kettő közül melyik tette meg az atya akaratát?” „Az utóbbi” – felelték.” Bizony azt mondom nektek – mondta nekik Jézus –, hogy a vámszedők és parázna asszonyok megelőznek titeket a mennyek királyságában.
Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.”
„Halljatok más példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, fallal vette körül, sajtót vésett le benne s tornyot épített belé, aztán kiadta azt szőlőműveseknek és külföldre utazott.
Mikor a gyümölcsérés ideje elközeledett, rabszolgáit elküldte a földművesekhez, hogy a kert gyümölcsét átvegyék.
Ám a földművesek megfogták rabszolgáit s megverték őket, kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.
Újra más rabszolgákat küldött, többeket az előzőeknél, de ugyanúgy bántak el velük.
Utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Azt mondta: A fiammal szemben csak elszégyellik magukat.
A munkások azonban, mikor a fiút meglátták, így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg s tartsuk meg az örökrészét!
Megfogták azért, kivetették a szőlőből és megölték.
Ha most már a szőlő ura megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?”
„Mivel gonoszok, gonoszul elveszti majd őket – mondták neki –, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, kik a gyümölcsét idejében beadják.”
„Nos hát – kérdezte erre Jézus –, sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő lett a szeglet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek. Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos.
– Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát el fogják venni tőletek, s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét.
Aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik, akire meg az a kő esik rá, azt a kő széjjel fogja morzsolni.”
Mikor a főpapok és a farizeusok az Úr példázatait meghallották, rájöttek, hogy róluk beszélt,
Igyekeztek elfogni őt, féltek azonban a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly