Szent János evangéliuma

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

bizony, bizony, mondom nektek: valaki az ajtón nem megyen be az juhok aklába, hanem másunnét hág fel, az lopó és tolvaj.


versetul 2

aki kedig az ajtón megyen be, pásztora a juhoknak.


versetul 3

ennek az ajtótartó ajtót nyit, és a juhok hallgatják az ő szavát, és az ő tulajdon juhait nevükön nevezi, és kiviszi őket.


versetul 4

és mikoron az ő tulajdon juhait kibocsátandja, előttük megyen, és a juhok követik őtet, mert ismerik az ő szavát.


versetul 5

idegent kedig nem követnek, de elfutnak tőle, mert nem ismerték az idegeneknek szavát.


versetul 6

ez példabeszédet mondá nekik Jézus, de amazok nem ismerék meg, mik volnának, amit nekik szólna.


versetul 7

mondá azért Jézus ismét: bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok az juhoknak ajtaja.


versetul 8

valahányan énelőttem jöttenek, mind lopók és tolvajok, de nem hallgatták őket a juhok.


versetul 9

én vagyok az ajtó, énáltalam ha valaki bemenend, üdvözül, és kimegyen és bemegyen, és eledelt talál.


versetul 10

az lopó nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és mészároljon és vezessen. én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen.


versetul 11

én vagyok az jó pásztor. a jó pásztor az ő lelkét adja a juhokért.


versetul 12

a béres kedig és aki nem pásztor, kinek az juhok nem tulajdoni, látja a farkast, eljövőt, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas kedig elragadja, és egymástól elszaggatja a juhokat.


versetul 13

a béres kedig elfut, mert béres, és a juhok nincsenek neki gondjára.


versetul 14

én vagyok az jó pásztor, és ismerem az én juhaimat. engemet is ismernek az enyéim,


versetul 15

miképpen ismert engemet Atyám, azonképpen én is ismertem Atyámat. és az én lelkemet vetem a juhokért.


versetul 16

még más juhaim is vannak, kik nem ez akoliból valók, azokat is be kell hoznom, és hallgatni fogják az én szómat, és leszen egy akol, és egy pásztor.


versetul 17

azért szeret engemet Atyám, mert én az én lelkemet teszem le, hogy ismét felvegyem őtet.


versetul 18

senki azt éntőlem el nem veszi, de önnönmagam teszem le azt magamtól. hatalmam vagyon az letételére annak, ismét hatalmam vagyon felvételére annak. ez parancsolatot az én atyámtól vettem.


versetul 19

azért ismét különbözés lőn a zsidók között ez beszédekért.


versetul 20

mondnak vala kedig sokan őközülük: ördög vagyon benne, és esze nélkül cselekedik, mit hallgatjátok őtet?


versetul 21

némelyek kedig mondnak vala: ez beszédek nem olyak, mint kibe ördög vagyon. az ördög megnyithatja-e a vakoknak szemeit?


versetul 22

lőnek kedig Jeruzsálembe szenteléseknek ünnepi. és tél vala.


versetul 23

és jár vala Jézus a templomba az Salamon portikuszába.


versetul 24

körülvevék azért őtet a zsidók, és mondnak vala neki: míg tartod a mi lelkünket felfüggesztve? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván!


versetul 25

felele Jézus nekik: megmondtam nektek, s nem hiszitek. a cselekedetek, melyeket én cselekedem az én Atyám nevébe, azok is bizonyságot tesznek énrólam.


versetul 26

de ti nem hiszitek, mert nem vagytok az én juhaim közül, amiképpen mondom vala nektek:


versetul 27

az én juhaim az én szómat hallgatják, és én ismerem őket, és engemet követnek.


versetul 28

és én örökkévaló életet adok nekik, és soha el nem vesznek, sem el nem ragadja őket valaki az én kezemből.


versetul 29

az én Atyám, ki azokat nekem adta, mindeneknél nagyobb, és senki nem ragadhatja el az én Atyám kezéből.


versetul 30

én és az én Atyám egyek vagyunk.


versetul 31

azért a zsidók ismét köveket vőnek fel, hogy megköveznék őtet.


versetul 32

felele nekik Jézus: sok jó cselekedeteket mutattam nektek az én Atyámtól, az cselekedetek közül melyikért köveztek meg engemet? felelének neki a zsidók mondván: a jó cselekedetért nem kövezünk meg tégedet,


versetul 33

de az káromlásért, és mert te ember lévén Istenné teszed magadat.


versetul 34

felele nekik Jézus: nemde írván vagyon-e a ti törvénytekbe: én mondtam: istenek vagytok?


versetul 35

ha azokat isteneknek mondotta, kikhez Istennek beszéde lett, és az Írás meg nem hamisulhat,


versetul 36

melyet az Atya megszentelt és bocsátott ez világra, ti azt mondjátok-e hogy én káromlást teszek, mert azt mondtam, hogy Istennek Fia vagyok?


versetul 37

ha nem teszem az én Atyámnak akaratját, ne higgyetek énnekem.


versetul 38

ha kedig azt művelem, és ha énnekem nem hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy ismerjetek és higgyetek, mert az én Atyám énbennem vagyon, és én őbenne.


versetul 39

ismét meg akarják vala őtet fogni, és kimene az ő kezük közül.


versetul 40

és mene ismét Jordánon túl, az helyre, hol János baptista először keresztel vala, és ott marada.


versetul 41

és sokan jövének őhozzája, és mondnak vala: jóllehet, János semmi csodát nem tett, demaga valamit erről János mondott, igazak.


versetul 42

és ott őbenne sokan hivének.

Capitole:


Cărți