capitolul 5
ezeknek utána vala a zsidóknak ünnepük napjuk, és felmene Jézus Jeruzsálembe.
vagyon kedig Jeruzsálembe, hol az áldozott juhoknak vérét szokták vala mosni, egy tó, kinek zsidóul Beteszda neve, melynek őt portikusza vala.
ezekbe fekszik vala betegeknek sokasága, vakok, sánták, megaszottak, várván a víznek felindítását.
mert az angyal bizonyos napokon leszáll vala a tóra, felzavarja vala a vizet. azért valaki a felzavarásnak utána először mehet vala a vízbe, meggyógyul vala akármi betegségből.
vala kedig ott egy néminemű ember, ki harmincnyolc esztendeig tartatott vala betegségbe.
ezt mikoron látta volna Jézus, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy sok ideig tartatott volna betegség miatt, mondá neki: akarsz-e meg meggyógyulni?
felele neki a beteg: Uram, nincsen emberem, ki a tóba bocsásson engemet, mikoron a víz megzavartatik, hanem mikoron én oda akarnék mennem, más éri előttem.
mondá kedig neki Jézus: kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj!
és mindjárast megvigaszék az ember, és felvevé ágyát, és jár vala. vala kedig az napon szombatnap.
mondnak vala azért a zsidók annak, ki megvigaszott vala: szombat vagyon, nem szabad ágyadat felvenned.
felele nekik: aki engemet meggyógyíta, a mondá énnekem: vedd fel ágyadat, és járj!
azért kérdék őtet: kicsoda az az ember, ki mondá teneked: vedd fel ágyadat, és járj?
az kedig, aki meggyógyult vala, nem tudja vala, ki volna. Jézus kedig elvevé magát onnét, miérthogy sokaság vala ott az helyen.
annakutána megtalálá Jézus őtet a templomba, és mondá neki: ím, megvigasztál, lássad, hogy ennekutána ne vétkezzél, hogy gonoszban ne történjék dolgod!
elmene az ember, és meghirdeté a zsidóknak, hogy Jézus volt volna, aki őtet meggyógyította volna.
és ennek okáért utánavalának Jézusnak a zsidók, és akarják vala őtet megölni, hogy ezeket szombaton művelte volna.
Jézus kedig felele nekik: az én Atyám mind ez ideig cselekedik, én is cselekedem.
azért a zsidók annál inkább akarják vala őtet megölni, miérthogy nemcsak a szombatot tette volna meg, de még Atyját is Istennek mondotta volna magát Istenhez hasonlatossá tévén.
felele azért Jézus, és mondá nekik: bizony, bizony, mondom nektek, nem tehet a Fiú valamit ő magától, hanemha látja Atyját cselekedni. mert valmiket az Atya teend, ugyanazonokat teszi a Fiú is.
mert az Atya szereti a Fiút, és megmutatja neki, mit ő teszen, és még ennél nagyobb cselekedeteket is mutat neki, hogy ti csodáljátok.
és miképpen az Atya feltámasztja az halottakat, és megélteti, azonképpen a Fiú is, akiket akar, megéltet.
mert az Atya senkit nem ítél, de minden ítéletet a Fiúnak adott,
hogy mindenek tiszteljék a Fiát, mint az Atyát tisztelik. aki nem tiszteli a Fiát, az nem tiszteli az Atyát, ki őtet bocsátta.
bizony, bizony, mondom nektek, valaki az én beszédemet hallgatja, és hiszen abba, ki engemet bocsátott, örökké él, és kárhozatra nem jő, de az haláltól életre ment.
bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron a halottak hallják Istennek Fiának szavát, és akik meghallandják, élnek.
mert miként az Atyának vagyon életi önnönmagába, azonképpen adott a Fiúnak is életet lenni ő magába,
és ítélésnek hatalmát is neki adta, mert Embernek Fia.
ne csodáljátok ezt, mert jő oly óra, melybe mindenek, kik a koporsókba vannak, hallják az ő szavát, és előjönnek.
akik jót cselekedtenek, feltámadásra az életre. akik kedig gonoszt cselekedtenek, kárhozatnak feltámadására.
nem tehetek én valamit én magamtól. amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igaz, mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, ki engemet bocsátott. Atyámét.
ha én bizonyságot tennék magamról, az én bizonyságom igaz nem volna.
vagyon más, ki énrólam bizonyságot teszen, és tudom, hogy igaz az ő bizonysága, melyet énfelőlem teszen.
ti, ki küldétek Jánoshoz, az is bizonyságot tőn az igazságról.
de én nem embertől veszek bizonyságot, de ezt mondom azért, hogy ti üdvözüljetek.
az égő és fénylő szövétnek vala, ti kedig csak ideig akarátok vigadni az ő világánál.
de nekem bizonyságom vagyon, nagyobb János bizonyságánál. mert az cselekedeteket, melyeket adott énnekem Atyám, hogy elvégezzem őket, ( azokat mondom, a cselekedeteket, melyeket én teszek,) bizonyságot tesznek énrólam, hogy Atyám bocsátott engemet.
és Atyám, ki engemet bocsátott, ő tett énrólam bizonyságot. de az ő beszédét sem hallottátok soha, sem színét nem láttátok,
és az ő beszéde nálatok meg nem maradandó, mert akit ő bocsátott, annak ti mindnyájan nem hisztek.
tudakozzátok meg az Írásokról, mert ti volnátok azok, kik láttatnátok, hogy örökkévaló élet volna tibennetek. és ugyanazon Írások bizonyságot tesznek énrólam is,
de ti nem akartok énhozzám jönni, hogy örökkévaló életetek volna.
dicsőséget emberektől nem veszek.
de megismertelek titeket, hogy Istennek szereteti nincsen bennetek.
én jöttem az én Atyám nevébe, és nem vesztek engemet. ha más jövend kedig az ő nevébe, azt előveszitek.
miképpen hihettek ti, kik egytek mástok dicsőségét elveszitek? és az dicsőséget, mely csak Istentől származik, nem keresitek?
ne alítsátok azt, hogy én vádolandó volnék titeket Atyámnál. vagyon, ki vádoljon, Mózes, kibe ti reménységteket vetettétek.
mert ha Mózesnek hittetek volna, bizonyával nekem is hittetek volna. mert ő énrólam írt.
ha kedig az ő Írásának nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédemnek?
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly