Szent János evangéliuma

capitolul 13


Capitole:


versetul 1

húsvét ünnepe napjának kedig előtte, tudván Jézus, mert eljött volna az ő órája, hogy ez világból Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mindvégiglen szerette őket.


versetul 2

és a vacsora meglévén, mikoron immár az ördög belebocsátta volna Júdásnak, iskarióti Simon fiának szívébe, hogy elárulná őtet.


versetul 3

tudja vala Jézus, hogy Atyja neki mindeneket kezébe adott volna, és hogy Istentől jött volna, és menne,


versetul 4

felkele a vacsora fölül, leveté ruháit, és mikoron vette volna a keszkenőt, megövezé magát vele.


versetul 5

annakutána vizet bocsáta a medencébe, és kezdé mosni az ő tanítványinak lábait, és megtörölni a keszkenővel, mellyel megövezetett vala.


versetul 6

jöve azért Simon Péterhez, és mondá neki Péter: Uram, te mosod-e az én lábaimat?


versetul 7

felele neki Jézus, és mondá: amit én művelek, te most azt nem tudod, de megtudod ezután.


versetul 8

mondá neki Péter: soha nem mosod az én lábaimat. felele neki Jézus: ha meg nem mosandom neked lábaidat, nem leszen részed énvelem.


versetul 9

mondá neki Simon Péter: Uram, nemcsak az én lábaimat, de mind kezeimet és fejemet!


versetul 10

mondá neki Jézus: aki megmosva vagyon, nincsen szüksége mosásra, hanem hogy csak lábait mossa meg, de mindenestől tiszta. tiszták vagytok, de nem mindnyájan.


versetul 11

mert tudja vala, ki volna, ki őtet elárulná, azért mondá, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.


versetul 12

minekutána kedig megmossa volna az ő lábukat, és ruháit felvevén ismét letelepedett volna, mondá ismét nekik: tudjátok-e, mit műveltem veletek?


versetul 13

ti engemet hívtok Mesterteknek és Uratoknak, és jól mondjátok, mert az vagyok.


versetul 14

annak okáért ha én megmostam lábatokat Uratok és Mestertek lévén, ti is megmossátok egytek mástoknak lábait.


versetul 15

mert példát adtam nektek, hogy miképpen én tettem, ti is úgy tegyetek.


versetul 16

bizony, bizony, mondom nektek, nem nagyobb a szolga az ő uránál, sem a követ nem nagyobb annál, ki őtet küldötte.


versetul 17

ha ezeket tudjátok, bodogok vagytok, ha teenditek őket.


versetul 18

nem mindentek felől szólok, tudom, én kiket választottam, de hogy beteljesedjék az Írás: ki énvelem kenyeret eszik, énellenem sarkát felemelé.


versetul 19

mostan mondom meg nektek, hogy minekelőtte meglenne, hogy mikoron megleszen, higgyétek, hogy én vagyok.


versetul 20

bizony, bizony, mondom nektek: aki fogadja, valakit én bocsátok, engemet fogad. aki kedig engemet fogad, azt fogadja, ki engemet bocsátott.


versetul 21

mikoron ezeket mondotta volna Jézus, megbúsula lelkébe, és bizonyságot tőn mondván: bizony, bizony, mondom nektek, hogy egytek engemet elárulandó.


versetul 22

egymásra tekintnek vala kedig az tanítványok nem tudván bizonnyal, kiről mondaná.


versetul 23

vala kedig egy Jézusnak tanítványi közül, ki az ő ölébe nyugodnék, tudnia illik mint az, akit Jézus szeret vala.


versetul 24

inte azért ennek Simon Péter, hogy megtudná, ki volna, akiről szólna.


versetul 25

azért mikoron az Jézus mellén nyugodt volna, mondá neki: Uram, kicsoda az?


versetul 26

felele Jézus: akinek én ez mártott kenyeret adom. és mikoron megmártotta volna a kenyeret, adá Júdásnak, ki vala Simon iskariótié.


versetul 27

és a falat után bemene őbelé az ördög. mondá azért Jézus neki: amit művelsz, műveld el hamarabb!


versetul 28

ezt kedig a letelepedettek közül senki nem érti vala, miről mondta volna neki.


versetul 29

mert nekik azt alítják vala, miérthogy Júdásnál pénz áll vala, hogy az végre mondotta volna Jézus: vedd meg azokat, ami nekünk szükség az ünnepnapra, avagy hogy a szegényeknek valamit adna.


versetul 30

mikoron azért ő az falatot vette volna, mindjárast kimene. vala kedig éjjel.


versetul 31

mikoron azért kiment volna, mondá Jézus: mostan dicsőült meg Embernek Fia, és Isten megdicsőült őáltala.


versetul 32

ha Isten megdicsőült őáltala, Isten is megdicsőíti őtet ő magába, és mindjárast megdicsőíti őtet.


versetul 33

fiacskáim, még egy kevéssé veletek vagyok, kerestek engemet, ( és miképpen a zsidóknak mondám: ahova én megyek, ti oda nem mehettek), azon módon mondom nektek is mostan.


versetul 34

új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, miképpen szerettelek titeket, azonképpen ti is szeressétek egymást!


versetul 35

ezen ismernek meg mindnyájan titeket, hogy én tanítványim vagytok, ha viszontag való szerelem leszen köztetek.


versetul 36

mondá neki Simon Péter: Uram, hova mégy? felele neki Jézus: ahova én megyek, mostan engemet nem követhetsz, de követsz ennekutána.


versetul 37

mondá neki Péter: Uram, s miért nem követhetlek mostan? lelkemet is érted vetem.


versetul 38

mondá neki Jézus: lelkedet veted énérettem? bizony, bizony, mondom neked, hogy nem szól addig az kakas, mígnem háromszor tagadsz meg engemet.

Capitole:


Cărți