Szent János evangéliuma

capitolul 9


Capitole:


versetul 1

és előmenvén Jézus láta egy embert, vakot születésétől fogva.


versetul 2

és kérdék őtet az ő tanítványi mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?


versetul 3

felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, de hogy megjelentetnének Istennek cselekedeti őbenne.


versetul 4

énnekem szükség művelnem annak művelkedetit, ki engemet bocsátott, míg napja vagyon. eljött az éj, mikoron senki nem művelkedhetik.


versetul 5

míg ez világon leszek, ez világnak világossága vagyok.


versetul 6

ezt mikoron mondá, az földre pökék, és sárt csinála a nyálból, és a sárt szemére kené a vaknak,


versetul 7

és mondá neki: menj el, mosd meg a tón, ki mondatik Siloénak, melyet ha megmagyaráz, bocsáttatottat teszen! elmene azért, és megmossa, és látva jöve meg.


versetul 8

azért az ő szomszédi, kik őtet először látták vala, hogy koldus volt volna, mondnak vala: nemde ez-e, aki ül vala, és koldul vala?


versetul 9

némelyek mondnak vala: ez az, némelyek ismét: hasonlatos ehhez. de ő mond vala: én vagyok.


versetul 10

mondnak vala azért neki: mint nyílanak meg neked szemeid?


versetul 11

felele az, és mondá: az ember, ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá nekem: menj el a Siloe tóra, és mosd meg! hogy kedig elmenék és megmosám, látást vevék.


versetul 12

mondának azért neki: hol vagyon az? mondá: nem tudom.


versetul 13

vivék őtet a farizeusokhoz, ki régtől fogva vak vala.


versetul 14

vala kedig szombat, mikoron Jézus a sárt csinálná, és az ő szemét megnyitná.


versetul 15

ismét kérdik vala azért őtet a farizeusok, mi módon vett volna látást. amaz kedig mondá nekik: sárt tőn nekem az én szemeimre, és megmosám és látok.


versetul 16

mondnak vala azért némelyek a farizeusok közül: ez ember nem Istentől vagyon, mert nem illi meg a szombatot. némelyek kedig mondnak vala: mi módon teheti a bűnös ember ez ilyen csodákat? és különbözés vala köztük.


versetul 17

mondának ismét a vaknak: te mit mondasz felőle, hogy megnyitotta neked a te szemeidet? amaz kedig mondá: próféta az.


versetul 18

nem hivék azért a zsidók őfelőle, hogy vak volt volna, és szeme megnyílt volna, mígnem előhívák annak ő szüleit is, ki látást vett vala,


versetul 19

és megkérdék azokat mondván: ez-e a ti fiatok, kit ti azt mondjátok, hogy vakon született? mi módon lát azért mostan?


versetul 20

felelnek nekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.


versetul 21

de mostan mi módon lásson, nem tudjuk, avagy ki nyitotta meg neki szemeit, nem tudjuk mi. ő maga is emberkorba vagyon, őtet kérdjétek, ő maga szóljon maga felől.


versetul 22

ezeket mondák az ő szülei, miérthogy félnek vala a zsidóktól. mert immár megegyenesedtek vala azon a zsidók, hogy valaki őtet Krisztusnak vallaná, kivettetnék a zsinagógából.


versetul 23

annak okáért mondák az ő szülei: emberkorba vagyon, ő magát kérdjétek.


versetul 24

előhívák azért ismét az embert, aki vak vala, és mondának neki: adj dicsőséget Istennek! mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.


versetul 25

felele azért nekik, és mondá: ha bűnös, nem tudom. az egyet tudom, hogy mikoron azelőtt vak valék, mostan látok.


versetul 26

mondának azért neki ismét: mit tőn neked? mind nyitá meg neked szemeidet?


versetul 27

felele nekik: megmondám nektek mostan is, és nem hallátok. miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványi akartok-e lenni?


versetul 28

gonoszt szólának azért neki, és mondának: te légy ő tanítványa, mi kedig Mózes tanítványi vagyunk.


versetul 29

mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt Isten, de ezt nem tudjuk, honnét legyen.


versetul 30

felele az ember, és mondá nekik: ebbe valami csodálatosság vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnét legyen, és nám, megnyitotta az én szemeimet.


versetul 31

tudjuk kedig, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de ha valaki Isten tisztelője, és az ő akaratjának enged, azt hallgatja meg.


versetul 32

világ kezdetitől fogva nem hallatott, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek szemét.


versetul 33

hogyha ez Istentől nem volna, semmit nem tehetett volna.


versetul 34

felelének, és mondának neki: bűnbe születtél teljességgel, és te tanítasz minket? és kitaszigálák őtet.


versetul 35

meghallá Jézus, hogy kiűzték volna őtet. és mikoron megtalálta volna azt, mondá neki: te hissz-e Istennek Fiába?


versetul 36

felele amaz, és mondá: kicsoda az, Uram, hogy higgyek őbenne?


versetul 37

mondá neki Jézus: láttad is őtet, és aki veled szól, ő az.


versetul 38

amaz kedig mondá: hiszek, Uram! és imádá őtet.


versetul 39

és mondá neki Jézus: ítéletre jöttem én ez világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.


versetul 40

és meghallák ezeket némelyek az farizeusok közül, kik ővele valának, és mondának neki: vakok vagyunk-e mi is?


versetul 41

mondá nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. de mostan azt mondjátok: látunk. azért a ti bűnötök megmarad.

Capitole:


Cărți