Szent János evangéliuma

capitolul 3


Capitole:


versetul 1

vala kedig egy ember a farizeusok közül, kinek Nikodémus vala neve, a zsidók között fő.


versetul 2

ez jöve Jézushoz éjjel, és mondá neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél, Mester, mert senki nem teheti ez csodákat, melyeket te tész, hanemha Isten leszen vele.


versetul 3

felele Jézus, és mondá neki: bizony, bizony, mondom neked: valaki nem születik onnét felül, nem láthatja Istennek országát.


versetul 4

mondá neki Nikodémus: mi módon születhetik ember, mikoron vén leszen? nemde bemehet-e ismét anyjának méhébe, és születhetik-e?


versetul 5

felele Jézus, mondá: bizony, bizony, mondom teneked: valaki nem születik víztől és Szentlélektől, be nem mehet Istennek országába.


versetul 6

ami testtől született, test az, és ami született Lélektől, lélek.


versetul 7

ne csodáljad, hogy azt mondám, hogy szükség születni nektek onnét felül.


versetul 8

az lélek, ahol akarja, lehel, és az ő szavát hallod, de nem tudod, honnét jöjjön, avagy hova menjen. azonképpen vagyon minden, aki Lélektől született.


versetul 9

felele Nikodémus, és mondá neki: mi módon lehetnek ezek?


versetul 10

mondá Jézus neki: Izrael között Mester vagy, s mégsem tudod-e ezeket?


versetul 11

bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, valljuk, és a mi bizonyságunkat nem veszitek.


versetul 12

ha ez földi dolgot mondék nektek, s nem hiszitek, mi módon hiszitek el, ha mennyei dolgokat mondandók?


versetul 13

és senki fel nem megyen mennyországba, hanem csak ki leszállott mennyországból, Embernek Fia, ki mennyországba vagyon.


versetul 14

és miképpen Mózes felmagasztalta a kígyót az pusztába, azonképpen szükség Embernek Fiának is felmagasztaltatni,


versetul 15

hogy minden valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, de örökké éljen.


versetul 16

mert úgy szerette Isten ez világot, hogy az ő egyetlenegy Fiát adná, hogy minden valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem örökké éljen.


versetul 17

mert nem bocsátta Isten az ő Fiát, hogy kárhoztassa ez világot, de hogy ez világ megtartassék őáltala.


versetul 18

valaki őbenne hiszen, nem kárhoztatik. aki kedig nem hiszen, immáron kárhoztatott, mert nem hitt Istennek egyetlenegy Fiának nevébe.


versetul 19

ez kedig az kárhoztatás, mert világosság jöve ez világra, és az emberek inkább szereték a sötétségeket, hogynemmint az világosságot, mert az ő cselekedetük gonosz vala.


versetul 20

mert minden, ki gonoszul cselekedik, gyűlöli a világosságot, és nem jő a világosságra, hogy meg ne feddessenek az ő cselekedeti.


versetul 21

aki kedig igazságot cselekedik, a világosságra jő, hogy nyilvánvalók legyenek az ő téteményi, hogy Isten által tétetnek.


versetul 22

ennekutána jöve Jézus és az ő tanítványi zsidóságnak földjére, és ott lakik vala velük, és ott keresztel vala.


versetul 23

keresztel vala kedig János is Ainonba, a Szalim mellett, mert ott sok vizek valának. eljőnek vala kedig, és megkeresztelkednek vala.


versetul 24

mert még János nem vettetett vala a tömlőcbe.


versetul 25

támada kedig János tanítványi közül a zsidókkal vetekedés a megtisztulás felől.


versetul 26

és jövének Jánoshoz, s mondának neki: Mester, aki veled vala az Jordánon túl, és kiről te bizonyságot től, amaz is keresztel, és mind hozzá mennek.


versetul 27

felele János, és mondá: nem vehet ember valamit, hanemha mennyből adatik neki.


versetul 28

tennenmagatok bizonyságok vagytok róla, hogy megmondotta: mert nem én vagyok a Krisztus, hanem bocsáttattam őelőtte.


versetul 29

akinek jegyese vagyon, vőlegény az. a vőlegénynek barátja kedig az, ki áll, és hallgatja őtet, és örömmel örül a vőlegény szaváért. azért az én olyan örömöm beteljesedett.


versetul 30

őneki növekedni kell, de énnekem kisebbülnöm.


versetul 31

aki onnét felül jött, mindeneknek felette vagyon. aki kedig ez földből jött, ez földi, és ez földről szól. aki mennyországból jött, mindeneknek felette vagyon,


versetul 32

és amit látott és hallott, azt vallja, és az ő vallását senki nem veszi.


versetul 33

aki az ő vallását vette, az megmutatta, hogy Isten igaz legyen.


versetul 34

mert akit Isten bocsátott, Istennek beszédét szólja, annak az Isten nem mérték szerint adja az ő Lelkét.


versetul 35

az Atya szereti a Fiút, és mindeneket kezébe adott neki.


versetul 36

valaki a Fiúba hiszen, örökké való életi vagyon, aki kedig nem hiszi, nem lát az életet, hanem Istennek haragja marad rajta.

Capitole:


Cărți